Élő víz

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)

Húsvét ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli igéiben János és Pál személyes vallomásait olvashatjuk az örök öröm forrásáról, a Krisztusban elnyert új életről. Krisztus nélkül nincs üdvösség, ezért: Jubilate! „Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!” (Zsolt 66,1–2) Mi a titka Jézus ujjongó gyülekezetének? „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5) A hit győzelme kettős Isten gyermekei életében: a kezdeti győzelem a megtéréskor és a folyamatos győzelem napról napra. A szeretettel együtt a hit jellemzi a vezérigénkben említett új teremtést: „Aki hiszi (…) és szereti (…) Istent” (1Jn 5,1–2). Luther szerint „az öröm titka ez: tartsa magát az ember teljes szívvel az igéhez, vigasztalván magát Krisztus drága ígéretével, hogy ő az Atyával együtt velünk marad, s megoltalmaz, hogy semmi baj ne ártson, ördög s világ semmi hatalma el ne tiporjon, se tőle el ne szakítson. Ebben mindig örömet s vigaszt lelünk, sőt egyre örvendezőbbek leszünk.” Pál szerint is nagy szükségünk van az evangélium szabadító erejére és a hitre, mert Isten haragját és ítéletét nyilatkoztatja ki „azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot (…), és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével” (Róm 1,18.23). A heti ige ellenpéldájának felvázolása után arra indítja Pált Krisztus szorongató szeretete, hogy minden új teremtést az emberek közötti és az Istennel való megbékélésre szólítson fel; Isten „megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Kor 5,18). Amint egykor a benne hívő zsidókhoz, úgy szól ma élő gyülekezete tagjaihoz az élő Krisztus: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36) a bűntől – ez Isten gyermekeinek igazi szabadsága! Pál abban látja a Szentlélekben való öröm okát, hogy Isten, „aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,11). Jézusnak azért kellett meghalnia, „mert Isten Fiává tette magát”, noha Pilátus háromszor is kijelenti: „…én nem találom bűnösnek.” (Jn 19,6; 18,38; 19,4.6) „Ecce Homo” – íme, a helyettünk halálra ítélt, megkorbácsolt és kigúnyolt ember… János a keresztig elkísérte Urát, s megadatott neki, hogy előre lássa az örök öröm városát, a mennyei Jeruzsálemet, ahol helyreáll a bűn miatt megrontott és „elveszett paradicsom”. Az édenkert új lakói Isten és a Bárány véren megváltott szolgái, akik számára „a régi elmúlt, és íme: új jött létre”, s „az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké” (Jel 22,5). Miklós deákkal mondjuk: „Már elmegyek az örömbe, / Paradicsomnak kertjébe, / A boldogultak helyére.” (EÉ 508,1)

Garai András