evél&levél

Újraolvasom az Adorjáni püspökkel folytatott beszélgetést és most Fabiny Tamás hozzászólását (Evangélikus Élet, április 3-i szám). A kolozsvári püspöknek megköszönöm – a MEE részéről elhallgatott és viszonzatlan – jó ajánlatát, és Fabinynak a lelkiismeret felrázására tett kísérletét. Szeretném négy pontban tovább fűzni a gondolatait.

1. Innen úgy látjuk, hogy a MEE túlságosan csak saját magával van elfoglalva. Többszöri kísérleteink a felénk való nyitásra is – eddig süket fülekre találtak. Sőt: egyházvezetők itt jártukkor – szinte tüntetőleg – föl sem vették velünk a kapcsolatot. Néhány kinyújtott kéz már visszautasításra talált…
2. Mi persze nem Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, hanem csak a fél Európában szétszóródott, magyar nyelvű diaszpóragyülekezetek vagyunk. Amelyeknek jogilag szinte sehol nincsen státusuk. Most halljuk – természetesen kerülő úton –, hogy külföldi egyházak tárgyalni akarnak a hazaiakkal; persze megint csak rólunk, nélkülünk!
3. Megalapítása óta figyeljük a METT egy helyben topogását. Meglepetésszerű, esetleges meghívások, rutinná lett „konferenciázások” évenként egyszer, témák terítékre kerülése, amelyek legfeljebb a szervezőket érdeklik, hogy azután – eddig legalábbis – ne történjék semmi. A Fabiny által felvetett tucatnyi jó ötlet és javaslat lényegesen hozzájárulhatna ennek a szervezetnek „mindinkább tartalommal” való megtöltéséhez.
4. Újra bebizonyosodik, hogy szekértolók vagyunk? Dicsérjük vagy szidjuk, hogy a Danone meg a VW, a Mercedes vagy a Bosch, a Siemens vagy a General Motors stb. már évtizedek óta „légiesíti” az országhatárokat, s élvezi ennek minden dicsérhető vagy szidható előnyét; az EU régiókra építő politikája szinte tálcán kínálja a nyitási lehetőségeket, azonközben a mi hazai egyházaink önmagukat ápolják, a nyugati egyházak pedig – minden EU-alapokmánnyal ellentétben! – kihasználják diaszpóránkat (anyagilag is!), vagy az integráció álszent örve alatt szeretnék elnyelni, illetve kipusztulni hagyni. Már megint az egyházaink kullognak hátul?

Feltámadás ünnepén az E. Carpentier asszony vezetésével tartott ökumenikus istentiszteletet láttam a tévében, Strasburgból. Ami ott magától értetődő és természetes volt: nyelvek, felekezetek, liturgiák, igehirdetések, imádságok sokfélesége és mégis harmonikus egysége (!), az nálunk – sóhajtottam – sokaknak még álomnak is merész lenne!

Remélni szeretném, hogy Fabiny Tamás jó javaslatai nem kerülnek Adorjáni püspök ajánlata mellé, visszhang nélkül, az iktatókba!

Gémes István (Stuttgart)