Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 17 - A család a szeretet mesterműve

Keresztutak

A család a szeretet mesterműve

Nem új családmodellre van szüksége a 21. század emberének ahhoz, hogy a válságba került családok problémáit meg tudja oldani, hanem új életstílusra, amelynek az alapja a kölcsönös szeretet. Ez a szeretet pedig csak akkor tud élő maradni, ha Istenből fakad, aki a családot mint a szeretet mesterművét alkotta meg. Ez volt az egyik fő gondolata annak a nemzetközi családfesztiválnak, amelyet április 16-án, szombaton rendeztek meg a Fokolare mozgalom kezdeményezésére. Az esemény egy időben zajlott öt kontinens több mint százötven városában, közel kétszázezer ember részvételével. A különböző helyszíneket a délután folyamán műholdak segítségével egyetlen nagy hálózattá kapcsolták össze.

Magyarországon két helyszínen – Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban és a szentesi Dr. Papp László Városi Sportcsarnokban – összesen mintegy háromezer fő vett részt a rendezvényen. A fesztivál a családok ünnepe volt, amelyet azzal a céllal rendeztek meg, hogy felhívják a figyelmet a család értékeire, a kölcsönös szeretetre épülő kapcsolatokból kibontakozó lehetőségekre és arra, hogy milyen alapvető szerepet játszik a család az egyén és a társadalom épülésében.

A keresztény értékek továbbadására hívta fel a figyelmet a rendezvény egyik védnöke, D. Szebik Imre püspök: „Ma a családok elsősorban a materiális feltételeket igyekeznek biztosítani, holott fontosabb lenne a hit értékeinek a továbbadása. A humánumot is ezek az értékek alapozzák meg, és ebben minden keresztény egyház egyetért – folytatta –, hiszen ugyanazok a krisztusi értékek kötnek össze bennünket. A házaspároknak együtt, egy irányba kellene nézniük: Krisztusra. Ha az egymás iránti szeretet és az egymásra való odafigyelés élteti őket, akkor a környezetüknek is Krisztust tudják sugározni” – fejtette ki az evangélikus egyház elnök-püspöke.

A katolikus egyház képviselője, dr. Bíró László családreferens püspök emlékeztetett arra, hogy az ember mindig a szeretet célja, ne pedig eszköze legyen a családban. Ne azért szeressük az embert, amire képes, hanem önmagáért; azért, amiért Isten megteremtette – mondta.

Az egész napos program során olyan családok példájával találkozhattunk, amelyek tagjai kapcsolataikban a szeretet aranyszabályát megtartva – „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” (Mt 7,12) – a családban tudják kibontakoztatni egyéniségüket házastársként, szülőként, nagyszülőként, gyermekként. A programban megszólaló házaspárok segítségével végigkísérhettük az ember életútját a családon belül a párválasztás, a gyermeknevelés idején, az idősek gondozásának különböző pillanataiban.

A budapesti rendezvényen megszólaló házaspár számára nem lehetett könnyű a döntés: vállalták, hogy megosztják a kapcsolatuk válságáról szóló tapasztalataikat a nagy létszámú közönséggel. De megérte, hiszen segítségükkel sokan elgondolkodhattak arról, hogy mennyi múlik az őszinte beszélgetéseken és azon, hogy a családban jelentkező válságokat a megbocsátás és az újrakezdés szellemében próbáljuk megoldani. Nem kevésbé zárta szívébe a hallgatóság azt a házaspárt, akik két egészséges gyermekük mellé két olyan fogyatékos kislányt fogadtak be családjukba, akik soha nem lesznek képesek az önálló életvitelre, de a szülők meg voltak győződve arról, hogy döntésük a család épülését, teljesebbé válását szolgálhatja. A nagykamasz gyermekeit nevelő édesanya tanácsa pedig jó útravalóul szolgálhatott mindenkinek korosztályra való tekintet nélkül: „Állítsunk egyet a szeretet fokmérőjén, amikor nehézségek vannak otthon! Ilyenkor azt kell megtalálni, hogy mi az, ami növelheti közöttünk a szeretetet.”

A program délután a római Capitoliumon zajló központi rendezvény élő közvetítésével folytatódott, amelyet a világ több mint negyven tévécsatornája vett át. Itthon a Duna Televízió sugározta a programot, amelyben a világ kilenc városában megrendezett családfesztiválok helyszínei között létesült interaktív kapcsolat Sao Paulótól kezdve Algíron át Tokióig. Ennek keretében a rövid riportok segítségével a kultúrák és vallások közötti párbeszéd példáival találkozhattunk, és megtapasztalhattuk a családban megélt kapcsolatok egyetemességét.

A fesztivál előkészítésére országszerte fórumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, baráti találkozókat szerveztek családok, házaspárok, civil szervezetek együttműködésével. Ezek a fórumok tovább folytatódnak a családfesztivál után is. Egymás segítésének, az egymásra való odafigyelésnek különösen értékes formáját adhatják, hozzájárulva többek között a Fokolare mozgalom alapítójának, Chiara Lubichnak a záróüzenetében elhangzottakhoz is: „Legyen a család, amely minden kulturális és társadalmi környezetben a kölcsönös szeretetre hivatott, a társadalmi élet forrása, alapvető értékek és az egyetemes testvériség melegágya.”

Haáz Andrea