Keresztutak

„Vitáme vás v. Gemeri”, vagyis „Üdvözöljük Gömörben!”– olvasható azon a táblán, amely a dienesfalvi völgy felől érkezőket fogadja az egykori Gömör vármegye határán. Április 9-én, szombaton a Duna Televízió közvetítőkocsija parkolt le a 80%-ban magyar lakosú Sajógömör gyönyörűen felújított templomának udvarán. Azért érkeztünk, hogy – magyar médiumként először – evangélikus istentiszteletet közvetítsünk a Felvidékről.

Különleges hangulata van egy ilyen alkalomnak. Alighogy begördül a két kamion és a két kisbusz, mindenki nekikezd a munkának. Szerelnek a műszakiak: helyükre kerülnek a kamerák, a lámpák, a mikrofonok. A munkatársak – vagyunk vagy huszonöten – kivétel nélkül megtesznek mindent annak érdekében, hogy a közvetítés formai és tartalmi szempontból egyaránt igényes legyen. Mind több érdeklődő bukkan fel a templom körül, néhány asszony süteményt és frissítőt hoz. Az 1987 óta ebben a gyülekezetben szolgáló lelkipásztor, Rusznyák Dezső igazán remek szervezőmunkát végzett.

Történelmi vidéken vagyunk. A magyarság itteni megtelepüléséről Anonymus Gestájában ez áll: „Árpád parancsára Szovárd és Kadocsa testvérek, valamint Huba vezér a mai Pásztó vidékéről indultak el Gömör elfoglalására. Előbb a Hangony-patak mentén haladtak, majd a Sajó völgyébe fordulva elérték Gömör várát…” – A vár körül hamarosan település alakult ki, amelynek lakói a termékeny földeken gabonát, a lankás dombokon szőlőt termeltek. Ezért is található Sajógömör címerében búzakalász és szőlőfürt.

Közvetlenül a templom mellett Mátyás király szobra áll – egyedülálló módon kapával a kezében. Holló Barnabás alkotását természetesen a Gömörhöz fűződő monda ihlette: a király igazságosztó jókedvében itt kapáltatta meg a kíséretében utazó és a parasztokat bizony nem becsülő főurakat.

A ma mintegy nyolcszázötven lelkes Sajógömör híres szülötte Cinka Panna, a hegedűművész cigány asszony, aki zenésztársaival keresztül-kasul utazta Európát, és kuruc egyenruhában terjesztette a kuruc dalokat.

Sajógömörben az evangélikus egyház akkor jött létre, amikor az ellenreformáció idején (1615-ben) itt találtak menedéket a Rozsnyóról kitiltott pap tanárok. Ekkor még állt a régi templom, amelyről Petőfi Sándor – ottjártakor – ezt írta: „A torony tetején van kereszt, csillag és félhold…” A félhold nyilván a török időket idézi, a csillag pedig annak emlékét őrizhette, hogy a kezdet kezdetén, 1595-ben Dóbi Illés prédikátor kálvinista nézeteket képviselt. Hamarosan azonban már lutheránus szellemben tanítottak itt. Az ellenreformáció úgynevezett gyászévtizedében került sor a protestáns prédikátorok és tanítómesterek elleni tömeges üldözésre, amelynek során közülük negyvenkettőt gályarabságra ítéltek.

Közéjük tartozott Bugányi Miklós is, aki 1657-ben lett sajógömöri lelkész. Őt is a pozsonyi vértörvényszék elé idézték, és előbb fej- és jószágvesztésre ítélték, majd az ítéletet gályarabságra változtatták. Hitehagyásra akarták kényszeríteni, ezt azonban ő megtagadta. Társaival együtt gyalog Nápolyba hajtották őket, ahol – pénzért – egy Szent József nevű gályára kerültek. Későbbi megszabadulásáról így tanúskodik saját feljegyzése: „Megszabadultunk a gályákról a mi legnagyobb, legjóltevőbb, legkegyelmesebb főpapunk, a Jézus Krisztus által, aki a mi nyomorúságaink érzetétől áthatva nem engedett minket mindnyájunkat azokban elveszni. Neki legyen dicséret, tisztesség és dicsőség.” Bugányi Miklós gályarab prédikátor emlékét ma tábla őrzi a templom belső falán.

A mai istenháza 1883-ban épült, Benkő Károly tervei alapján. A nagyobb oltárkép Jézus feltámadását, a kisebb az utolsó vacsorát ábrázolja. Különlegességnek számít az a hatalmas freskó, amely Luther Mártont ábrázolja a wormsi birodalmi gyűlésen. Az „Itt állok, másként nem tehetek…” hitvallása nemzedékek számára jelentett bátorítást a vallási és a nemzeti hagyomány őrzésére. A freskóval szemben a hősök emléktáblája található. Régebbi korból maradt fenn az ácsolt kerítéskapu, melyen jól látszik az évszám: 1740.

A 19. század közepén Sajógömörben volt lelkész Czékus István, a későbbi nagy hírű evangélikus püspök. 1883-ban pedig itt született Deák János, aki utóbb a soproni evangélikus fakultás ószövetségi professzora lett.

Rusznyák Dezső mindent megtesz annak érdekében, hogy a gömöriek méltóak maradjanak a múlt gazdag örökségéhez. Két anyagyülekezetet és számos szórványt gondoz, iskolai hittant tart, valamint fontosnak tartja a személyes lelkigondozást. Irányításával a közelmúltban újították fel a templomot; ehhez jelentős támogatást kaptak a szlovák kulturális minisztériumtól, a szlovák és a magyar egyháztól, de igen sokat adakoztak a hívek is. Mivel a lelkész 1983-ban egy szemesztert a budapesti teológián is hallgatott, számos barátja van a magyarországi lelkészi karból, de jó a kapcsolata a nyugati magyarsággal is. A württembergi evangélikusokkal testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak.

Az április 17-i közvetítés a bizonyság arra, hogy az istentiszteleten minden ékesen és jó rendben zajlott. A szórványból is idesereglő hívek teljesen megtöltötték a templomot. A magyarországihoz képest gazdagabb volt a liturgia – például a lelkész többet énekelt. Szépen szólt az énekkar, valamint jó volt látni, hogy a hívek is részt vállaltak a szolgálatból egy-egy felolvasással, imádsággal. Megható volt látni, hogy a liturgiát végző Miroslav Matyo rozsnyói lelkész szlovák létére milyen jól beszél magyarul.

Közismert, hogy a szlovák–magyar kapcsolatokat mennyi minden terhelte meg a múltban. Sokunkban lángolt fel a remény, hogy a két ország európai uniós csatlakozása enyhíti a sokféle feszültséget. Éppen ezért sajnálatos, hogy a legutóbbi napok sajtóhíradásai bizonyos ellentétek kiújulásáról szólnak. Ezzel a háttérrel még nagyobb a jelentősége annak, hogy megvalósulhatott egy ilyen közvetítés, amelynek nyomán ország-világ láthatta a sajógömöri magyar evangélikusok istentiszteletét. Nyilván szívesen látnának szlovák forgatócsoportot hazánk valamely szlovák gyülekezetében is. Az egyházak ugyanis példát mutathatnak a kölcsönös kiengesztelődésre és az igazi testvéri kapcsolatokra.

Az istentisztelet után sokak szemében könny csillogott. „Jöjjenek máskor is!” – mondták sokan. Újabb találkozások reményében köszöntünk el tőlünk. Még Mátyás király kapát tartó szobrának is búcsút intettünk, remélve, hogy a munkaszeretet és az igazságosság uralja ezt a vidéket.

Fabiny Tamás