A hét témája

A flossenbürgi nemzetközi ifjúsági találkozón a gondos előkészítő munkának köszönhetően minden olajozottan működött. A szervezők egyikétől, az ifjúsági munkával foglalkozó Jörg Schrödertől többet is megtudhattunk e nagyszabású összejövetel előtörténetéről és céljáról.

– Flossenbürgben 1997 előtt kisebb-nagyobb időközönként, 1997 óta pedig évi rendszerességgel találkoznak egymással a koncentrációs tábor borzalmainak túlélői. Ekkor, azaz nyolc esztendővel ezelőtt támadt az az ötletük, hogy jöjjenek ide fiatalok, akikkel beszélgethetnek mindarról, amit egykor átéltek. A mostanihoz hasonló jellegű nemzetközi ifjúsági találkozóra első ízben 1999-ben került sor, ezt nyaranta minden évben újabb összejövetelek követték. Az ifjabb generáció tagjai azokat az országokat reprezentálták, amelyeknek a polgárai itt szenvedtek vagy hunytak el, cseh, belga, francia, litván vagy éppen magyar nemzetiségűek voltak. Akkor összesen tíz náció képviseltette magát. Most az időpontot – az április 9-i évforduló miatt – nyárról tavaszra tettük át, és a résztvevők létszáma is jóval több, mint korábban.

– Melyik korosztályt célozták meg?

– A meghívókat úgy küldtük ki, hogy az alsó korhatárt a tizenhatodik életévben jelöltük meg, de találkoztam már néhány tizenöt évessel is. A felső korhatár huszonhat-huszonhét év.

– Sokan szkeptikusak, és úgy vélik, hogy a mai fiatalokat már nem foglalkoztatja az, ami több mint fél évszázada történt.

– Szerencsére már önmagában a résztvevők létszáma ellentmond annak a megállapításnak, hogy a fiatalok körében érdektelenség uralkodna. Az előkészítő munka során négyszáz fővel számoltunk, de ennél jóval többen jöttek el. Hiszem, hogy ennek nemcsak az volt az oka, hogy a kortársakkal való találkozásra vágytak, hanem az is, hogy ez az időszak fontos és érdekes a mai fiatalok számára. Biztos vagyok abban, hogy az itt látottak és hallottak sok mindennel szembesítették, és elgondolkodtatták azokat, akik eljöttek a találkozóra. Bonhoeffer gondolatai ma is aktuálisak. Itt nem feltétlenül arra a fajta harcos ellenszegülésre gondolok, amelyre a második világháború idején szükség volt. Érzésem szerint ez a találkozó azért volt hasznos, mert a rajta részt vevő fiatalok megtapasztalhatták, hogy mit jelent szót emelni a jogtalanságok ellen. Sajnos ma is vannak köztünk olyanok – fogyatékkal élő emberek, munkanélküliek, bántalmazott gyermekek és így tovább –, akiknek szükségük van arra, hogy kiálljanak mellettük az emberek, és ne maradjanak némák, ha jogtalanság áldozataivá válnak.

– Ehhez Bonhoeffer élete és munkássága jó példát ad.

– Valóban, Bonhoeffer valódi példakép lehet korunk sztárjaival szemben. Szívből remélem, hogy a hétvége tapasztalatai és élményei a résztvevőkben tovább érlelődnek, és idővel meghozzák a maguk gyümölcseit.

GaZsu