Keresztény szemmel

Többféle jelzőt kaptak már az ünnepek. Van egyházi vagy ha úgy tetszik: vallási ünnep. Van nemzeti ünnep. A civil társadalom megerősödésével párhuzamosan megnőtt a helyi ünnepek jelentősége, a megemlékezés egy-egy, a település számára jelentős évfordulóról. Hasonló a helyzet minden kisebb-nagyobb közösségben, így a gyülekezetekben is. Szép szokás a templom jubileumának a megünneplése. Személyes életünkben fontosak a családi ünnepek, lényeges ezeknek a gyermekeink, unokáink szocializációjában betöltött szerepe. Szép, ha az ünneplés kölcsönös: ha az egyházak részt vesznek a nemzeti ünnepen, illetve ha az országos és a helyi politikai élet ismert személyiségei megjelennek az egyházi ünnepi alkalmakon.

A jelen elmélkedés megindítója egy sajátos ünnepi ötvöződés, egyben pedig egy más jellegű ünnep, illetve egy más megközelítés érvényesülése. Társadalmi ünnep: igen, ilyen is van. Ilyennek minősíthető az anyák napja, amelyet hagyományosan május első vasárnapján tartunk meg, köszöntve az édesanyákat. Hívő ember számára lehet ez vallási ünnep is, a negyedik parancsolat tisztelete, előtérbe helyezése jegyében. Természetesen családi ünnep is az anyák napja, ugyanakkor szép és követendő, hogy leginkább az egész társadalom, hívők és hitetlenek ünnepe. Szükség van olyan értékekre, amelyek tiszteletét illetően társadalmi konszenzus van, melyek tekintetében mindenki egyetért. Talán éppen az édesanyák köszöntése, az ő középpontba állításuk, vagyis áldozatkészségüknek, szeretetüknek, a családban és ezt meghaladóan a társadalomban, a nemzetben betöltött kohéziós szerepüknek a kiemelése kívánkozik az első helyre abban az értékrendben, melyet a társadalmi ünnepek hivatottak közvetíteni. Jellemző módon az anyák napját a gyermeknap követi.

Az anyák napja fontos üzenet arról, hogy az anyaság olyan értékeket jelent, amelyek nélkül nincs egészséges társadalom, de egészséges egyház sem, nincs egészséges emberi, közösségi együttélés. A szeretet, az önzetlenség, a tehervállalás, az áldozatvállalás, a család összetartása azok az értékek, amelyek függetlenek a vagyoni helyzettől, sőt nem is kaphatók meg pénzért. Szilárd érzelmi-erkölcsi alappal indul az életbe, és boldogabb az a fiatal, aki bár szerény körülmények között, de szeretetteljes, egymásra figyelő, egymás terhét vállaló, anyaközpontú családban nőtt fel, mint az, aki nagy jólétben, de sivár érzelmi környezetben nevelkedik.

Az említett sajátos ünnepi ötvöződés azt jelenti, hogy ebben az évben május elseje egyben május első vasárnapja, anyák napja. De május elseje egyébként is ünnep. Ahogy az anyák napja ünnepét a család értékei ragyogják be, május elseje a társadalmi együttélést tekintve egy másik érték középpontba állítását jelenti. A munka is alapvető kohéziós tényező. Mindenkinek a munkájára szükség van. Nemcsak azért, mert mindenki a munkája révén részesedik a társadalmi javakból, illetve képes magát és családját eltartani, hanem mert így működik a civil, a polgári társadalom. Szükség van a mezőgazdaságra és az iparra, termékeikre, az ezeket mindenkihez eljuttató kereskedelemre, a különböző szolgáltatásokra. Szükség van az értelmiségre, a köz- és felsőoktatásra, az egészségügyre és a banki szférára. Szükség van a kultúrára és az egyházra, az egyházi szolgálatra is, szükség van az államigazgatásra és a kormányzatra. A pék süti a kenyeret, és az érte kapott pénzből vesz cipőt, ruhát a cipésznél, a szabónál; gyermekeik iskolába járnak; ha betegek, orvoshoz mennek; kultúráért a mozit, a színházat látogatják…

Igen, a munka, a tisztességes munka, illetve az egészséges társadalmi munkamegosztás alapvető kohéziós erő, ezért is nagy kihívás a mindenkori politika számára a munkanélküliség. Ez nemcsak – és elsősorban nem – pénzügyi kérdés, ezért sem oldható meg egyszerűen segélyezéssel (ez szükséges, de tüneti kezelés), hanem lényegi új elképzelésekkel, amelyek növelik a munkaerő-piaci lehetőségeket.

Érdekes ötvöződés. Család és munka. Szerelem és hivatás. Talán hasznos is, hogy a naptár jóvoltából idén egyidejűleg irányul a figyelmünk két, az ember életében amúgy szorosan összefüggő területre, ezek értékeire. Korunk minden korábbi értéket megkérdőjelez. Bár a mindennapi élet állandóan visszaigazolja, hogy a családi élet alapérték, növekszik a magányosan élők, a csonka családok, a családon kívüli együttélések aránya a társadalomban. És természetesen növekednek az ezekből adódó problémák. Ezek kezelésében fontos – ezért is került előtérbe – az egyházi szolgálat. Nem ítélkezés, nem deklarálás, nem kioktatás kell, hanem lelkigondozás. Nem a struktúrát, hanem az értékeket helyezve előtérbe. Nem jó, ha csonka családban cseperedik fel a gyerek – magas, és tovább növekszik a válások aránya –, de nagy tiszteletet, sok segítséget érdemelnek azok az édesanyák, akik egyedül is hősiesen vállalják gyermekük, gyermekeik nevelését. És persze hasonló tisztelet illeti meg a gyereküket egyedül nevelő édesapákat is, akiknek talán még nehezebb az anyaszerep pótlása és ellátása.

A munkára, a munkajövedelemre szocializálódtunk, néhány éve pedig ismerkedünk a tőkejövedelem fogalmával, amely kevesek számára valóság. Ez is hozzátartozik a polgári társadalomhoz, szintén tisztességes útja a megélhetésnek.

Lehet, hogy konzervatívak vagyunk, amikor ezen a sajátos május elsején örömmel ünnepeljük, köszöntjük együtt a család, a családi együttélés, az anyaság és a munka, a hivatás, a társadalmi munkamegosztás értékeit. Elfogadva, hogy sokféleképpen lehet tisztességesen megélni és magánéletet élni, de hitünk, meggyőződésünk, tapasztalataink egyaránt a család és a munka értékeit helyezik a sor élére.

Frenkl Róbert