Keresztutak

Joseph Ratzinger Bajorországban született 1927-ben, és Freisingben végzett teológiai tanulmányokat. 1951-ben szentelték pappá, 1953-ban doktori fokozatot szerzett, 1959-ben Bonnban nyert katedrát, majd Münsterben, Tübingenben, Regensburgban tanított dogmatikai tanszékeken. A II. vatikáni zsinat előkészítésekor a teológiai szakértők közé tartozott. A zsinat befejeztével a Concilium című újságot, majd a Communio című folyóiratot szerkesztette.

1977-ben müncheni érsek és a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja lett. 1981-ben a Hittani Kongregáció prefektusának hívták meg. Ezt a hivatalt pápává választásának napjáig betöltötte. Köztudott, hogy ez a kongregáció kényes terület; feladata volt, hogy a fenyegetettség és a kétely korában egyházának tanítását szigorúan követelje meg, ugyanakkor az ökumenikus párbeszéd perspektíváját is vegye figyelembe.

Ratzingerre nemcsak olyan jelentős római teológusok voltak hatással, mint Congar, Rahner, Küng, hanem például az evangélikus Bonhoeffer is, akitől a másokért való lét gondolatát átvette és továbbadta. Az európai társadalom „barbárosodása” ellen morálteológusként az élet, az egyén, a törvények és a lelkiismeret témakörében rendkívüli szigorúságot mutatott és követelt meg egyháza szolgáitól.

Az új pápa életútját figyelve bizonyossággal mondhatjuk, hogy képes személyi vonásait és érdekeit háttérbe helyezni, és hivatalának megfelelően bölcsen és – remélhetőleg – szeretettel, nyitottsággal végezni szolgálatát.