A hét témája

A piliscsabai Béthel Missziói Otthon adott helyet április 13–14-én az Evangélizációs és Missziói Bizottság, az egyházmegyei missziói felelősök, valamint az egyházi missziói munkaágak vezetői közös tanácskozásának, melyet ilyen formában minden évben egyszer rendez meg az Evangélikus Missziói Központ Szeverényi János országos missziói lelkész elnökletével és a missziókért felelős püspök, Ittzés János jelenlétében. Bár a testület a legközelebbi alkalomra szükségesnek tartja egyes új munkaágak (például az informatika) képviselőinek meghívását, már ma is elmondható, hogy ennek a kis csoportnak a szolgálata lefedi szinte az egész evangélikusságot.

Nyitóáhítatában Ittzés István érdi lelkész arról beszélt, hogy Isten nem katonás, hanem szíves engedelmességet kíván tőlünk, mert a szeretet kényszerít a jóra. Mindennek – így azoknak a segítő cselekedeteknek is, melyekről az áhítat után beszámoltak a tanácskozás résztvevői – alapja ez: szeresd az Urat!

Az alábbi kérdéseket vetette fel Szeverényi János országos missziói lelkész, amikor bevezette az egyházunk missziói szolgálatáról szóló beszámolókat. Milyen legyen a jövő egyháza? Mi az, ami örök, és mi az, amin változtatni kell? Szabad-e a hagyományok miatt lemondani azokról az emberekről, akik nem értik az egyház nyelvezetét? Jó-e, ha zárt közösségekben, hideg templomok falai között gyakorolja szokásait a gyülekezet? Láthatjuk a Bibliából, hogy Jézus „mobilis”, de körülnézve azt tapasztaljuk, hogy az egyház nem az. Korszakváltásban élünk, ezért meg kell találnunk az új utakat az evangélium hirdetésére. Az ige teszi egyházzá a közösséget. Szükséges a képzés, a Biblia megismertetése, tekintélyének fenntartása, de presbiterképzésre, kisközösségek kialakítására és bibliaiskola felállítására is szükség volna – hangsúlyozta Szeverényi János.

Induljunk kívülről befelé: menjünk el Bízik Lászlóval és Roszík Gáborral a börtönökbe. Beszámolójukban a börtönmisszió szükséges és számunkra különleges szolgálatáról beszéltek, az utat kereső rabokról, a lelkész jelenlétének fontosságáról és arról, hogy ma már nyilvánvaló, hogy csak az tud új életet kezdeni, akit megszólít Isten igéje. Roszík Gábor a család gondozásáról, a bebörtönzöttek gyermekeinek táboroztatásáról, a számukra megszervezett karácsonyi ajándékozásról számolt be. A Magyar Testvéri Börtöntársaság szervezésében ezer ember vett részt tavaly karácsonykor ebben a programban. Milyen jó, hogy teológusaink között is vannak olyanok, akik hűséggel végzik ezt a szolgálatot; ezáltal megismerik az itt élők problémáit, és megtanulják kezelni őket – mondta a lelkész.

Laborczi Géza nyíregyházi lelkész a hajléktalanok körében folytatott munkáról számolt be. Megállapította, hogy a diakónia az evangélium továbbtükröző szolgálata, eszköz az evangélium hirdetésére. Pénzzel, de nem pénzért végezzük feladatainkat – szögezte le.

A szarvas-ótemplomi gyülekezet lelkésze, Lázár Zsolt azokról a szolgálatokról beszélt, amelyek által az óvodától kezdve az idősek otthonáig körülbelül ötszáz embert érnek el. Mint elmondta, örömöt jelent a számukra, hogy – a városukban is csökkenő gyermeklétszám ellenére – nagyon sokan jelentkeznek az egyházi intézményekbe. Az idősek és a betegek esetében pedig az a céljuk, hogy úgy segítsenek, hogy ne helyettük, hanem velük együtt javítsák az idős emberek életminőségét, és az öregség miatt ne kényszerüljenek lemondani az addig megszokottakról: a gyülekezetről, a barátokról, a rendes ételről és az orvosi ellátásról.

Ehhez kapcsolódott a kórházlelkészi szolgálat ismertetése. Bár csak két független kórházlelkész van az egész országban, szinte minden lelkész gyakorolja a kórházlátogatás szolgálatát, sőt istentiszteletet, bibliaórát is tart időközönként a kórházakban. Sok gyülekezeti tagot is kiképeztek arra, hogy miként foglalkozzanak a betegekkel, így ők is segítik a lelkészek munkáját. Honti Irén és Lukovics Eszter hálával beszélt a betegek mellett töltött idő örömeiről, sikereiről. Ittzés püspök véleménye szerint is sokkal több szakképzett és az ilyenféle szolgálatra alkalmas lelkészt kellene beállítani erre a feladatra.

Az alkohol rabságában élőkről többen is szóltak. A Szarvasi Középhalmi Misszió most nagy támogatásra szorulna, de a györkönyi Szőlőtő Alapítvány huszonegy gondozottjának élete, munkához szoktatása kiegyensúlyozottan folyik. Hidasi György vezetésével tizenhat gondozó végzi ezt a munkát. A hit gyakorlása csendes csodákat hoz, mert Istennél minden lehetséges, és eszközök vagyunk az Úr kezében – mondta János, aki csodálatos szabadulásáról adott megrendítő bizonyságtételt.

Az esti evangélizáció az imádságról és a szeretetről szólt. Jézus tanítványai szorongató szükségét érzik annak, hogy tőle magától tanuljanak imádkozni; Jézusnál az imádság a szeretet hangja – mondta Sándor Frigyes, az Északi Egyházkerület missziói lelkésze.

Ittzés János reggeli áhítatában az áldásról beszélt. Az áldás nem jókívánság, az áldásban rajtunk keresztül Isten szól – fejtette ki a püspök. „Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján…” (Zsolt 20,2) – bár ez egy háborúba küldő zsoltár, veszedelem több van, mint háború. Mindig szükségünk van áldásra – folytatta. Kérjük, hogy Isten áldja meg lelki fegyvereinket, és lelki harcaink során is hallgasson meg minket. Egy indián kívánság szerint: „Imádságaink ösvényét ne lepje be a fű” – zárta áhítatát a püspök.

A befejező délelőttön a különböző teológiai szemléletű csoportok beszámolóit hallgathattuk meg. Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) nevében Győrfi Mihály, az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) képviseletében Garádi Péter, a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) nevében Lupták György, a Pro Christ és a Zákeus Média Centrum (ZMC) képviseletében Győri János Sámuel, valamint az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) nevében e sorok írója egyaránt azt a törekvést ismertette, hogy a különböző missziói munkaágak a tiszta evangéliummal szólítsák meg a kereső embereket, az egyházhoz tartozókat és az egyházon kívülieket.

Az EKE elsősorban a bibliaiskolai képzést tartja fontosnak; az EBBE őrálló, figyelmeztető, hitvalló mozgalom; a KIE pedig az ifjúságot szeretné ma is – mint százötven év óta mindig – elérni. Új feladatokat ad a Pro Christ 2006-ra. Ez a televíziós evangélizáció egyre népszerűbb lesz; sok olyan embert ér el, akik nem fogadják el a templomba szóló hívást. Lupták György örömmel látna több evangélikus szervezőt és vendégfogadót, hiszen a német evangélizátor is hittestvérünk. Nemcsak a Pro Christ, hanem a ZMC célja is az, hogy kilépjen a szoros gyülekezeti keretből: televízión és kazettán terjeszti a saját gyártmányú, valamint a külföldről vett és szinkronizált filmeket, melyek a PAX Tv-n és a Hír Tv-n rendszeresen láthatók is. Az EKME a világ más tájain folyó hitéletre mutat rá, a kinn szolgálókért imádkozik, segítséget nyújt, és erre neveli gyülekezeteink tagjait is.

A kibővített ülés úgy határozott, hogy a középszintű képzés erősítését fogja szorgalmazni, és ezt az igényt fogja közvetíteni az egyházvezetőknek. Ittzés János püspök azt javasolja, hogy legyen szorosabb az együttműködés a különböző munkaágakban azokkal a felekezetekkel, amelyek már régebb óta részt vesznek a munkában. A püspök aggodalommal jegyezte meg, hogy talán túl sokat vállaltunk, és nem tudunk minden feladatnak eleget tenni. Fontosnak tartja, hogy ne csak az egyes emberek, hanem a gyülekezetek vegyenek részt a diakóniai szolgálatban, és hogy szeretetből fakadjon a jó cselekvése.

Közös imádságok, jó beszélgetések erősítették a résztvevőket a hitben, és most is elhangzott a kívánság, amely minden évben elhangzik: ne csak egy évben egyszer, hanem több alkalommal jöjjön össze ez az egyházunk jövőjéért felelős kis csapat.

Bencze Imréné