Egyházunk egy-két hete

Igen, miért is ne! A terület adottságai jók, a szállás és az étkezés megoldható, és a termek is átalakíthatók a célnak megfelelően – gondolta a főszervező, Mády Erzsébet gyermekreferens, amikor először látogatott el Zánkára avégett, hogy kiválassza a XIV. országos evangélikus hittanverseny döntőjének a helyszínét. Végül valóban Zánka mellett döntött: április 22–23-án az egykori úttörőtábor adott otthont a közel négyszáz fős rendezvénynek.

Az eseményt kétnaposra tervezte egyházunk gyermekbizottsága, hogy az együtt töltött idő alatt a gyerekek megismerkedhessenek, játszhassanak, beszélgethessenek egymással, és ne csak a verseny idejére gyülekezzenek össze az ország legkülönbözőbb részeiből. Valóra vált a terv: az első nap estéjéig háromszáztíz fő érkezett meg a Balaton partjára.

A diákok számos program közül választhattak a találkozó első napján. A veszprémi fazekasközpont jóvoltából kézműves foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek; lehetőség volt tánctanulásra Varga Gyöngyi vezetésével; e sorok írója pedig vetélkedőket, játékokat szervezett a részükre. Az esti áhítatot Vető István esperes tartotta.

A verseny napja, amelyet már közel négyszáz fő várt izgatottan, közös énekléssel és áhítattal kezdődött. A hittanverseny hat helyszínen zajlott; ideje alatt a kísérő szülők, a hittantanárok és a lelkészek számára Solymár Mónika tartott előadást a hittanoktatásról és a gyermekmunkáról. A hittanverseny feladatainak összeállítását idén a Vas megyei gyermekmunkások végezték Rostáné Piri Magda lelkész és Giczy Nikolett megyei ifjúsági referens vezetésével. A verseny lebonyolításában a gyermekbizottság, a Vas megyei szervezők, teológushallgatók, az Ifjúsági és Gyermekosztály dolgozói, valamint önkéntesek is segédkeztek.

Idén két kategóriában versenghettek a résztvevők: nemcsak a gyülekezeti csapatok mérhették össze tudásukat, hanem az iskolák által indított csoportok is. Ez újdonság a hittanversenyek 1991 óta tartó sorozatában. A találkozó egyértelmű pozitívuma volt a színvonalas játék- és feladatsor, amelynek megoldásában a gyerekek örömmel és lelkesen vettek részt, a legkisebbektől a legnagyobbakig. A napot a várva várt eredményhirdetés zárta.

Köszönetet mondunk a lelkészeknek és a hitoktatóknak, akik fáradságot nem kímélve felkészítették a gyerekeket erre a versenyre; azoknak, akik összeállították a feladatokat, valamint minden segítőnek. Általánosságban is elmondható, hogy igazi csapatmunka jellemezte a találkozót, de ami a legfontosabb: az eddigi hittanversenyek közül ezen a mostanin értük el a legtöbb gyereket. Jövőre még nagyobb ünnepet szeretnénk: a hittanverseny tizenöt éves jubileumának méltó – és hasonlóan jól szervezett – megünneplését. De erről majd később, a kellő helyen és a kellő időben…

Balog Eszter ifjúsági referens, csoportvezető