Egyházunk egy-két hete

Az evangélikus oktatási intézmények vezetői számára egyházunk Oktatási Osztálya április 25–27. között konferenciát szervezett Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A közoktatás aktuális feladatairól szóló tájékoztatókat és beszélgetéseket az Oktatási Osztály munkatársai vezették; előadások, illetve a napokat kezdő és záró szolgálatok révén egy közösségben volt az iskolavezetőkkel D. Szebik Imre elnök-püspök, Ribár János és Kondor Péter esperes, valamint Aradi György és Bácskai Károly lelkész.

Iskoláink belső életét és külső kapcsolatait is jórészt a működésüket meghatározó külső kényszerek, illetve saját, vállalt és – reménység szerint – hirdetett értékei közötti feszültség nehezíti 2005 derekán. Az egyre inkább szétforgácsolódó közoktatás rendszerében sajátos feladatuk van az egyházi s ezen belül az evangélikus közoktatási intézményeknek: meg kell szólítaniuk az őket körülvevő nem keresztény világot. Egy keresztény ember számára – akár a missziói parancsot jól értő, cselekvő hite által – nyilvánvaló és érthető lehet mindez, de egy szervezet, egy intézmény, egy esetleg saját belső konfliktusaival is terhelt iskola számára már összetettebb a feladat. Fontos, hogy ezen a konferencián egy iskolavezetőkből, lelkészekből álló testvéri közösség tagjai a nyitóáhítattól a záró úrvacsorás istentiszteletig együtt tehettek bizonyságot arról, hogy a kétkedő kérdésekre a választ nem a világ adja – nem ott a válasz, ahol a legtöbben keresik. A válasz hitünk alapjainál található meg!

A konferencia áhítatain Jakab apostol leveléből vett versek alapján szólaltak meg a prédikációk (Jak 1,19.21.22.25). Isten igéjének felfogása és cselekvése – éppen ez volna a legjobb válasz a közoktatást érintő problémákra. Hitelesen, cselekvő hittel vállalni értékeinket, szekularizálódó világunkban megmutatni a keresztény közösség erejét, de Isten szeretetének munkáját is.

Iskoláink, óvodáink helyzete sok szempontból hasonló a szórványban élő gyülekezeteinkéhez. Intézményeink az ország különböző pontjain, gyakran egymástól nagy távolságban működnek, és sokszor előfordul, hogy a külső környezetükben – az adott városban vagy megyében – egészen más értékrend érvényesül, mások az elvárások, mint az iskola falain belül. A környezet ugyanakkor bizalommal is van intézményeink iránt. Nem egészen véletlen ugyanis, hogy a drasztikusan csökkenő gyermeklétszám ellenére intézményeink nagy többségébe több gyermek jelentkezik, mint amennyit fel lehet venni. Sokszor csak biztonságot keresve nálunk, óvodáink, iskoláink kapuján helyenként többen kopogtatnak, mint a templomkapukon. Cselekvő hit nélkül, hiteles keresztény értékrend nélkül nem csak a bizalmukat veszíthetjük el!

Az előadások témái is kapcsolódtak a megélt és cselekvő hit egyedüli lehetőségéhez. Az előadók az igen és a nem felelősségéről (Mt 5,37), az egymásért cselekvők közösségének feladatáról (Mt 7,12) és jót termő fánk gyümölcseiről (Lk 6,44) egyaránt szóltak. Akikre egy tanári közösség vezetése bízatott a jelenlegi, morális válságot megélő világban, egyre többször találkoznak tanár és diák, szülő és tanár, tanár és tanár közötti konfliktushelyzetekkel. Fontos, hogy nap mint nap jó sáfárai tudjanak lenni a rájuk bízott gazdag örökségnek, adott esetben meg tudják különböztetni az olcsó moralizálást a hitelesen vállalt keresztény élettől.

A konferencia záróelőadásában D. Szebik Imre az evangélikus egyház nézőpontjából foglalta össze Klebelsberg Kunó művelődés- és oktatáspolitikai tevékenységét. Előadását összegezve a következőket fejtette ki. Előttünk áll egy követhető és a magyar közoktatás tradíciójában gyökerező példa: most is igaz az, hogy a nemzet jövője az iskolákon és a pallérozott elméjű, művelt embereken múlik. Kiművelt emberfők sokasága építheti fel a nemzetet. Nincs reménytelen helyzet. Minél kevesebb az anyagi forrás, annál többet kell fordítani a fiatalság képzésére. Az állami és az egyházi iskolahálózat párhuzamosan működhet a nemzet javára. A hazaszeretetre és az egészséges nemzettudatra együtt épülhetnek az új generációk – zárta előadását az elnök-püspök.

Ahelyett, hogy a konferencia hosszas értékelése következnék, engedtessék meg egy záró megjegyzés a szerzőnek: jelen sorok írója több világi közoktatási szakmai közösségben is jelen lehet. Ezeket mind a közös szakmai érdekek kötik össze, de leginkább csak azok. Ebből a nézőpontból különösen a mostani esztendőkben látható jól, hogy mekkora érték az iskolavezetők testvéri közössége.

Tölli Balázs

Regionális hozzárendelés: Balatonszárszói Evangélikus Leányegyház