Keresztény szemmel

A legutóbbi médiaműhely egyik szakelőadója fogalmazta meg, hogy kommunikációs egyházra van szükség a 21. században – olyan egyházra, amely kész, valamint alkalmas is a vertikális és horizontális kommunikációra, közösségépítésre. Ezt az aktuális célt szolgálhatja az idén pünkösdkor induló „Tamás-mise-akció”, amely – reménység szerint – akár mozgalommá is nőhet.

Nem véletlen, hogy éppen pünkösdre hirdetjük meg az első budapesti Tamás-misét, melyet a Deák téri evangélikus templomban tartunk meg, hiszen pünkösd – többek között – a Lélek által születő kommunikáció és kommunió ünnepe. Esélyt kínál arra, hogy az embert kereső Isten és az Istent kereső ember újra egymásra találjon.

Kiről másról lehetne elnevezni ezt az istentisztelet-újító kísérletet, mint éppen Tamás apostolról? Ő az, aki már nevében is (Tamás = iker) hordozza életünk egyik alapvető kettősségét: hit és kétség, az őszinte bizalom és az őszinte keresés feszültségét. Tamás nem éri be szép jelszavakkal: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” (Jn 14,5) Őt nem lehet „kifizetni” felszínes lelkesedéssel, mások élményeivel (Jn 20,25)… Tamás Jézust akarja, a megfeszített és feltámadott, élő Urat!

Jézus Krisztus – aki személyében hordozza a hihetetlen, de mégis minden élő hit forrását jelentő kettősség titkát: valóságos Isten és valóságos ember – elfogadja tanítványa őszinte provokációját, S. O. S.-jelzését. Megkeresi, megszólítja és meggyőzi kétségekkel küszködő tanítványát (Jn 20,27). A találkozás gyümölcseként születő hit lendülete – a hagyomány szerint – egészen Indiáig viszi az apostolt az evangélium világosságával.

Imádkozzunk, hogy ez a találkozás minél több mai keresőnek is megadassék – talán éppen az induló Tamás-misék segítségével is. Könyörgéseinket intonálhatja egy kései, 20. századi Tamás, a költő József Attila döbbenetes fohásza:

Fogj össze, formáló alak,

s amire kényszerítnek engem,

hogy valljalak, tagadjalak,

segíts meg mindkét szükségemben.

(Nem emel föl)

Gáncs Péter