EvÉlet - Lelki segély
A kabbalisták kabalája
„Gyermekkorom »diákhagyományának« velejárója volt, hogy iskolatáskánk mélyén valamilyen kabalafigura lapult. Vakon bíztunk abban, hogy ha velünk van kedvenc plüssmackónk, akkor semmi baj nem érhet bennünket. Hittük, hogy a nyakunkban hordott, »szerencsehozó kővel« ékesített bőrláncnak köszönhetően megússzuk az aznapi felelést. Persze később is előfordult, hogy kötődtem egy-egy tárgyhoz, de miután Krisztus-követővé lettem, ennek a kötődésnek többé nem volt mágikus tartalma. Az utóbbi időben több olyan újságcikk is a kezembe került, amely a Kabbala titkos tanításairól szólt. Meglepődve tapasztalom, hogy milyen gyorsan terjed a »kabbalahit«. Szerintem ez nagyon veszélyes. Nem kellene erre felhívni az emberek figyelmét?”
Kedves Gyöngyvér! „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.” (Zsolt 125,1) Levelét olvasva hálát adtam Urunknak a halló fülekért és a látó szemekért! Hiszen naponta bebizonyosodik, hogy az emberben lévő „Isten alakú űr” mindaddig fájdalmasan kong, amíg be nem tölti az egyetlen, az élő Isten: Izrael Istene. Hiába minden próbálkozás: az „istenpótlékok” túl kevésnek bizonyulnak.
Ilyen, túl kevésnek bizonyuló „istenpótlékok” a különböző talizmánok és amulettek is. Tény, hogy a modern Kabbala-hívők újra divatba hozták ezeket. A tengerentúli kabbalista sztárok – mint például Madonna és férje vagy Michael Jackson – rendszeresen egy, a csuklójukra tekert piros fonállal jelennek meg a nyilvánosság előtt. Ez a gyapjú- vagy pamutszálakból sodort karkötő hitük szerint megvéd a betegségektől, a negatív hatásoktól, színével pedig a vért, az életet és az egészséget jelképezi. Varázserőt tulajdonítanak egyes talizmánoknak, mint például az úgynevezett „Salamon pecsétjének” is. Ez egy hatszögletű szimbólum, amely arra hivatott, hogy megvédje a tan követőjét az erőszakos haláltól, távol tartsa az ártó szellemektől, sőt hogy anyagi és szellemi gyarapodást adjon. Az „új Kabbala-irányzat” képviselői ezenkívül úgynevezett kámeákat tartanak otthonukban, amelyek héber vagy arámi nyelven íródott szerencsehozó versikéket tartalmazó kis tekercsek. Földöntúli erőt erőt tulajdonítanak a testen hordható féldrágakő amuletteknek és annak a „mágikus négyzetnek”, amelynek „varázsereje” a számmisztika tanításán alapszik.
Az ősi Kabbala-hívők szerint azonban a mágikus tárgyakba vetett hit babonaság. A Kabbala a zsidó miszticizmus egyik legrégebbi formája. Maga a szó héber eredetű, jelentése: „befogadni”. A kabbalizmus azt állítja, hogy képes megmutatni a Biblia mélyebb, úgynevezett „második értelmezését” úgy, hogy a betűértelmezés és a számmisztika segítségével (a héber ábécében a betűknek számértékük is van) az ige minden szavának felfedi a rejtett értelmét. A kabbalisták célja a végső titkok megismerése és az Istennel való misztikus egylétűség átélése; hisznek a földi messianizmusban.
Kialakulásának ideje vitatott; egyesek úgy tartják, hogy ez a misztikus tudás Ádámtól Noéhoz, majd Ábrahámhoz, végül Mózeshez került, aki Egyiptomból Izrael földjére vitte. A Nagy valláskalauzban (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993, 414. o.) azt olvashatjuk a kabbalizmusról, hogy 1150 és 1250 között keletkezett, és a szefárdi zsidók ápolják hagyományát. Mai formájában a zsidó tanítások, az egyiptomi miszticizmus, az újplatonista filozófián és a számmisztikán alapuló jóslatok rendszerét jelenti; ezenkívül szerepelnek benne még titkos meditációk, speciális ufó- és jógaélmények is. Mindez együtt – átitatva a mágia legkülönbözőbb formáival – valóban rendkívül veszélyes tant eredményez. Főleg azért veszélyes, mert ötvözni próbálja a mágiát, a miszticizmust és a filozófiát a Szentírással. Megmásítani szándékozik az isteni kinyilatkoztatást.
Számomra különösen fájó, hogy a hit hőseit – például az Isten drága, kiválasztott népéből származó Ábrahámot vagy Mózest is – úgy mutatja be a kabbalizmus, mint akik a „titokzatos tudás” birtokában részt vettek olyan mágikus praktikákban, amelyek ellentétesek Isten kijelentett szavával (5Móz 18,9–14).
A tant éppen a nagyon populáris „szerencsehozó amulettek” teszik vonzóvá. Azonban a mélyben félelmetes örvények kavarognak, amelyek elnyelni igyekeznek e tanok követőit, hogy ne menekülhessen meg a lelkük, ne nyerhessék el az örök életet, ne ismerhessék meg Isten üdvtervét, és ne fogadhassák be Krisztus Urunk golgotai áldozatának megmentő örömhírét.
Kedves levélíró testvérem tehát jogosan tartja kerülendőnek a kabbalizmust, és egészen bizonyosan a javunkra válik, hogyha ismereteket szerezve róla saját magunk is észrevesszük tévtanítói jellegét. Elég, ha arra gondolunk, hogy Isten milyen szigorúan tiltja a bálványimádást mint szellemi paráznaságot. „Ezért mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra!” (Ez 14,6) Úgyhogy félre a kabalákkal és a mágikus tárgyakkal, a bálványszobrokkal és a preparált nyúllábbal, mert nem hoznak szerencsét! Egyedül az Úr őriz, kísér, és szeretetével biztosít arról, hogy ő tartja kézben a világ és egyéni sorsunk alakulását. Kanonikus szent iratainkban pedig minden benne van, ami üdvösségünkre szolgál. Boldog ember az, aki az Igére, a testté lett Igére bízza magát.
Üdvözlettel:
Szőkéné Bakay Beatrix