Evangélikusok

A Magyar Tudományos Akadémia kisterme zsúfolásig megtelt a Zsirai Miklós halálának ötvenedik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Dr. Kiss Jenő nyelvészprofesszor – aki ugyanott született, mint Zsirai: a Sopron megyei Mihályiban – előadásában méltó módon szólt a professzorról.

Zsirai Miklós 1892-ben született. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd Eötvös-kollégistaként magyar–latin–görög szakon szerzett diplomát. A négyéves korában édesanyját, tizenegy évesen pedig édesapját és testvérét elveszítő ifjú nagy elszántsággal és vasakarattal merült bele a nyelvészet tudományába. 1914-ben, a finn–orosz háború idején önként vonult be nyelvrokonaink függetlenségi harcát segíteni. Fogságba esett; a fogolytáborban töltött öt év alatt kitűnően megtanult oroszul és zürjénül.

1921-ben az MTA főtitkári irodájának vezetője lett; 1924-től az Eötvös József Kollégium, 1929-től pedig a budapesti tudományegyetem tanára volt. 1935-től húsz esztendőn át vezette az egyetem finnugor tanszékét. 1932-ben nyerte el az MTA levelező, 1945-ben pedig rendes tagságát. 1939-ben akadémiai nagyjutalmat kapott a Finnugor rokonságunk című, ma is alapműnek számító kézikönyvéért, 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Fő kutatási területén, a finnugor nyelvészeten kívül a magyar nyelvtudomány számos kérdésével, az általános nyelvészet problémáival is foglalkozott, továbbá jelentős a nyelvművelő és folyóirat-szerkesztői munkássága is.

A soproni líceumban kapott indíttatás, a szülőfalu evangélikusságának hagyománya és a keresztény erkölcsiség élete végéig elkísérte.

Egyértelműen vallotta, hogy nyelvrokonságunkat valós – és cáfolhatatlan – tények bizonyítják. Finn kapcsolatai és tudományos kutatásai evangélikus gondolkodását erősítették, evangélikus neveltetése pedig a finnek iránti rokonszenvét növelte.

Az akadémiai ünnepi megemlékezés a megtisztelő elismerés és a tudományos pálya felelevenítésének feledhetetlen alkalma volt. Köszönet érte dr. Kiss Jenő professzornak.

D. Szebik Imre