Evangélikusok

A 20. század egyik legendás hírű fizikatanára volt dr. Vermes Miklós (1905–1990), aki 1929 és 1952 között a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tanított. A kerek számú születési és halálozási évforduló egybeesése volt az apropója annak, hogy a Jedlik Ányos Gimnáziumban (amelyben Vermes Miklós a fasori gimnázium megszűnésétől, 1952-től kezdve haláláig tanított) április 2-án emlékülést tartottak a tiszteletére.

Az emlékülést Tóth Mihály, Csepel polgármestere nyitotta meg. Az első előadást dr. Kucsman Árpád Széchenyi-díjas emeritus professzor, volt fasori diák tartotta, aki gimnáziumi emlékeit elevenítette fel. Ezután Vastagh György tanár, majd a csepeli kollégák (Kövesi Sándorné, Tótfalusi Istvánné és dr. Sebestyén Zoltánné) tartottak megemlékezést, majd Radnai Gyula docens (ELTE), dr. Staar Gyula, a Természet Világa című folyóirat főszerkesztője és dr. Károlyházi Frigyes egyetemi tanár (ELTE) mondta el emlékeit Vermes Miklósról. Az utolsó előadást dr. Nagy Márton soproni tanár tartotta, aki alapítványuk emlékérmeit adta át a Jedlik Ányos Gimnáziumnak, valamint Krassói Kornélia és Lakó Ferenc Péter tanárnak, akik a legeredményesebben ápolják Vermes Miklós emlékét. Nagy Márton bejelentette, hogy ez év június 18-án Sopronban emlékszobrot avatnak az ünnepelt tiszteletére.

Vermes Miklós Sopron szülötte, gimnáziumi tanulmányait is a soproni evangélikus líceumban végezte. Itt említem meg, hogy a híres fasori tanárok közül Rátz László, Mikola Sándor és Renner János is a líceumban nevelkedett; az említettek a gimnázium igazgatói is voltak.

Muki bácsi (mindenki így hívta) a soproni évek után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult matematika–fizika–kémia szakos hallgatóként. Felvették az akkori szellemi élet fellegvárába, a Báró Eötvös József Collegiumba is. (Megjegyzem, hogy tizenkét fasori tanár a kollégium hallgatója volt annak feloszlatása előtt.) Az egyetemen dolgozott tanársegédként, 1929-től pedig óraadó tanárként a Fasorban. 1935-ben dr. Leviusz Ernővel együtt véglegesítették, majd egy év múlva rendes tanárként dolgozott a gimnáziumban. 1937-ben a matematika- és fizikaoktatás mellett osztályfőnöki megbízást is kapott.

Fasori évei alatt – kezdetben Mikola Sándor akadémikus segítségével – kialakította a fizika- és a matematikatanítás módszereit. 1940-ben vezették be a kémia oktatását a gimnáziumokban. Ebben is részt vett az első évtől kezdve. Igaz, hogy csak 1952-ig tanított kémiát, de e témakörben diákjai közül nyolc a kémiai tudomány doktora, három pedig kandidátus lett. A fizika-kémia szertár őre volt. Számos helyen tartott népszerűsítő előadásokat, emellett a Természettudományi Közlöny rendszeres szerzője volt.

Nagy gondot fordított a gyermekek iskolán kívüli nevelésére is. Kirándulásokat szervezett – egynapostól egyhetesig – az életkoruknak megfelelő nehézségi szinten. Ezek során megismertette a nebulókkal az ország földrajzát és történetét is. E sorok írójának nyolc éven át volt az osztályfőnöke, és abban is jelentős szerepe volt, hogy megszerettem a zenét, a művészeteket. Diákjaiért élt-halt; ha szükség volt rá, a leglehetetlenebb módon is segítette őket. (Az ötvenes években egy érettségi előtt álló diákját kitelepítették, ő pedig biciklire ülve vitte el neki – Budapesttől negyven kilométerre, vállalva a kockázatot – a kérdéseket és a megoldásokat…)

A Fasort 1952-ben megszüntették. A szertári eszközök nagy hányadát saját felelősségére és költségére új munkahelyére, a Jedlik Ányos Gimnáziumba vitte át – így megmentette jó részüket –, és ott folytatta nevelőmunkáját.

Az iskola harminchét évvel későbbi visszaállítása után a Fasor kérte, hogy az átmentett eszközök egy részét visszakaphassa az iskola. A Jedlik Ányos Gimnázium vezetője, Zanati Béla igazgató e kérésnek helyt adott, és Vajda Ferenc fizikatanárral, későbbi igazgatóval megtekintettük a szertárt. Számos eszközt visszakaptunk. Ezzel kapcsolatban nagy élményem volt, hogy amikor szemrevételeztük a szertári eszközöket, rámutattam egy zárt dobozra, és azt mondtam, hogy ez a Fasorból származik. Megdöbbenve néztek rám a jelenlévők. A dobozt kinyitva szembetalálkoztam azzal a mikroszkóppal, amellyel negyvenöt évvel ezelőtt dolgozgattam, és a doboz belső felén szép kalligrafikus írással (Vermes jellegzetes írásával) fel volt tüntetve: „Budapesti Evangélikus Gimnázium”.

Vermes Miklós munkássága a Csepelen eltöltött harmincnyolc tanítási éve alatt teljesedett ki, munkálkodása akkor vált országosan elismertté. 1954-ben kapott Kossuth-díjat. 1961-ben elsőként kapta meg a Mikola Sándor-díjat. 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, 1979-ben neki ítélték az Apáczai Csere János-díjat, 1985-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést. Halála után, 1993-ban Csepel díszpolgára lett. Említést érdemel Vermes Miklós irodalmi ténykedése is, amely kétszázhatvanhét megjelent dolgozatot, könyvet jelent. A nyolcvanas években a szamizdat kiadásokból alternatív tankönyvvé előlépett műveit hat nyelvre lefordították.

Halála után egy csepeli általános iskola felvette a Vermes Miklós Általános Iskola nevet. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban (Líceumban), valamint a Jedlik Ányos Gimnáziumban alapítványt hoztak létre a tanár emlékének, szellemi hagyatékának ápolása végett. Az említett négy helyen relief őrzi emlékét. 2000-ben jelent meg az Eötvös Kiadó gondozásában Rőth Ágnes könyve Vermes tanár úr (1905–1990): Életút és visszaemlékezések címmel.

Idén április 5-én a Farkasréti temetőben Vermes Miklós sírjának megkoszorúzására került sor. Koszorút helyezett el a csepeli önkormányzat képviselője, a fasori evangélikus gimnázium igazgatója, a gimnáziumban működő Vermes Alapítvány képviselője, a Jedlik Ányos Gimnázium igazgatója, az ott működő alapítvány elnöke, továbbá a Vermes Miklós Általános Iskola igazgatója.

Vermes Miklós egész életemre nagy hatással volt. Mind szakmailag, mind emberileg befolyásolta sorsom alakulását. Hálával tartozom neki azért, hogy természettudományos pályára irányított, és egyéniségemet a szakmán kívül más irányokban is formálta. Örülök, hogy annak idején a fasori gimnáziumba járhattam, ahol olyan tanárok tanítottak, mint Vermes Miklós, valamint a nemrég Magyar Örökség Díjat kapott Gyapay Gábor.

Dr. Liptay György