A vasárnap igéje

Pünkösdhétfő - Zsolt 51,12-15

Meghökkentő párosítás: pünkösd és bűnbánat. Elgondolkodtató, hogy ebben az évben egy bűnbánati zsoltár igéit kaptuk alapigéül az ünnep második napjára. Pedig a munkálkodó Szentlélek és a bűnei mélységéből Istenhez kiáltó ember mindig közel van egymáshoz.

Luther a Kis káté harmadik hitágazatának magyarázatában a következőket mondja: "Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival." A Szentlélek munkája már akkor elkezdődik az emberben, amikor még nem is keresi Istent, amikor még nem döbbent rá bűnei súlyára, amelyek elválasztják Istentől. Így volt ez Dávid esetében is: az 51. zsoltár hátterében a királynak a házasságtörése és egy ember halálba küldésében játszott szerepe áll. Isten figyelmeztette őt Nátán próféta által, és Dávid elfogadta az ítéletet, megalázkodott. Ekkor fakadt föl bensőjéből ez a csodálatos imádság, amely azóta oly sok istenkereső, lelkileg összetört ember imája lett.

Mai igénk tehát egy bűnbánati zsoltár. Gyakran használjuk szavait mi is imádságban és bűnvalláskor. A bűnei miatt megszomorodott Dávid Istenbe vetett mély bizalommal könyörög tiszta szívért és erős lélekért. Kínlódásai közepette arra a felismerésre jut, hogy egyedül az Úr adhat új kezdetet. Csak Isten teremthet tiszta szívet - itt ugyanaz a héber ige, a "bárá" (teremt) található, mint a Biblia első mondatában, Mózes első könyvének 1. fejezetében, a teremtéstörténet elején: "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." Nem mi "javulunk meg", hisz saját jó szándékunk és minden igyekezetünk is kevés ahhoz, hogy megváltozzunk. Isten cselekszi ezt velünk. Ő teremt bennünk tiszta szívet.

Az Ószövetség embere számára mindez a reménység szintjén jelentkezett csupán: "Hátha megbocsát Isten, talán meghallgat!" Mi, Jézus népe már abban a boldog tudatban élhetünk, hogy ez a reménység nem maradt puszta várakozás: Isten Jézus Krisztusban tiszta lapot, új életet ad minden bűnösnek.

Pünkösd ajándéka éppen ez! Jó hír az önmagával, bűneivel küszködő embernek. "Tudod, hogy nincs bocsánat" - írta nagy költőnk, József Attila, aki valóban úgy érezte, hogy az emberek nem fogadják be őt. Pünkösd, a Szentlélek kiáradása éppen azt zengi ezer nyelven: van bocsánat, Isten képes tiszta szívet teremteni, új kezdetet adni még akkor is, amikor az emberek már rég lemondtak valakiről, vagy elkönyvelték valamilyennek: "Ilyen vagy, és ilyen is maradsz!" A Szentlélek új énekének ajándéka az, hogy a múlt nagy eseményeit és ünnepeit most, a jelenben egészen személyesen élhetjük át. Pünkösd így válhat személyes megújulásunk, újjászületésünk kezdetévé. A Szentlélek győz meg bennünket arról, hogy Isten szeret minket. A lélek derűje, az öröm a bűnbocsánat elfogadásából fakad. Rudolf Bohren így fogalmaz: "A keresztények kapják az életüket; abból élnek, hogy elfogadtatnak."

Pünkösd másnapjára azért kaptuk ezt az ősi zsoltárt, hogy átéljük beteljesedését. Adja Isten, hogy bennünket is átjárjon a Lélek öröme, és másokat is tudjunk lelkesíteni, másoknak is tudjunk megbocsátani.

Imádkozzunk! Szentlélek Isten! Te jól látod: minden erőfeszítésünk kevés, hogy bűneink terhétől megszabadulva, boldogan élhessünk. Hiába próbáljuk feledni vagy tagadni vétkeinket, nyomunkban maradnak. Köszönjük, hogy új szívet, megtisztult életet, új kezdetet kínálsz nekünk pünkösd ünnepén. Áraszd ránk erődet, hogy felszabadultan, boldogan dicsérhessünk téged, az Atyának és Fiúnak Lelkét! Ámen.

Gerőfiné Brebovszky Éva