Keresztutak
Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete
Kegyelem és békesség néktek 2005 pünkösdjének ünnepén, amikor Isten lelkének oly sok ajándékát ünnepeljük!
Ahogyan Pál apostol buzdított: "Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek..." (Róm 12,1) Isten a lelki élet ajándékát nemcsak a mi belső megelégítésünkért és egyéni beteljesülésünkért árasztotta az emberiségre, hanem azért, hogy képessé tegyen bennünket arra, hogy együtt valljuk meg hitünket cselekedeteink által a világban. A mi lelki imádatunk azt várja tőlünk, hogy odaszánjuk testünket, hogy hasznosak lehessünk Istennek és felebarátainknak.
"De ki a felebarátom?" Jézus egy példázatában a felebarát egy samaritánus, egy idegen vallási kultúra tagja, akit ellenségnek tartottak (Lk 10,29-37). Lehet, hogy a mi felebarátaink is pont azok, akikről a legkevésbé gondolnánk, és a köztünk lévő korlátok hamar leomlanának a Szentlélek friss kiáradásától.
Pünkösd reggelén, amint meg van írva az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, Jeruzsálem városa zarándokok gyülekezőhelyévé vált, és ezek a zarándokok sok és sokféle népet képviseltek az egész földről. Amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra, hirdetni kezdték az evangéliumot annak ellenére, hogy sokfélék és nagyon különböző emberek voltak azok, akik hallgatták őket. "Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: >>Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén...<<" (ApCsel 2,1-8) Pünkösd csodája példátlan kijelentése volt annak, hogy a kultúra, vallás, faj, nem és nyelv minden szorosan megvont határa semmit sem jelent Jézus Krisztus gyógyító, megbékéltető akaratához képest, aki "az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést" (Ef 2,14).
Most - éppúgy, mint akkor - nagyon emberi, hogy "a másik" rovására határozzuk meg magunkat; azok rovására, akik nem olyanok, mint én, nem olyanok, mint mi. Ha bárkit is találunk azok közül a környezetünkben, kívülállóknak bélyegezzük őket. De ez a megközelítés kevésbé tűnik méltányosnak, ha önmagunkat találjuk kisebbségben, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mit jelent "a másik"-nak lenni. Mindegyikünk életében volt olyan időszak, amikor éreztük egy tekintet, szó, vicc vagy törvény megalázó fullánkját. Adott pillanatban mindegyikünk érezte már a kívülállásából fakadó zavart, csalódottságot, felháborodást és elidegenedést.
Pünkösd örömhíre az, hogy Jézus Krisztus hív minket, hogy újra megértsük közös emberségünket. A Szentlélek lehetővé teszi számunkra, hogy teljesen részeseivé váljunk az igazi közösségnek. Isten népének ilyen közössége az evangélium eszközévé válhat, ahogyan ez az apostolokkal is történt.
Az Egyházak Világtanácsa, valamint nagyon különböző hagyományokkal és szellemi indítékokkal rendelkező partnerei a világmissziói és evangélizációi konferencián gyűlnek össze ezen a tavaszon Athénban, Görögországban. Pünkösd fényében a konferencia témája azt a szerepet sugallja, amelyet a keresztyén közösségek játszhatnak a népek közötti sorompók legyőzésében: "Jöjj, Szentlélek, gyógyíts és békíts meg!" - Krisztusban elhívva a közösségek gyógyítására és megbékéltetésére.
Pünkösd emlékeztet minket arra, hogy Isten belép a mi világunkba, hogy legyőzze a megosztottságot, hogy gyógyítson, megbékéltessen minket magával és egymással. Ahol valaha elválasztott minket a nyelv, képessé válunk arra, hogy világosan megértsük egymást, és teljes egyetértésben dicsérjük Istent. Ahol valaha a közösségünk határa jelölte ki barátságaink és családi kötelékeink határát, most a közösség egész világra kiterjedő érzése nyitja meg szívünket Isten minden teremtménye előtt.
A Teremtő hozott létre mindent, ami van. Krisztus úgy jelentetett ki nekünk, mint "minden mindenekben". A Szentlélek fúj, mint a szél, ahová akar. Isten nem ismer határokat.
Pünkösd rákényszerít minket Istenről alkotott elképzelésünk tágítására, és látni kezdjük, hogy azoknak a formáknak, amelyekben Isten kölcsönhatásban van a világgal, nincsenek határai. Isten kegyelme sokkal mélyebb, mint ahogy mi el tudjuk képzelni. Isten sokkal nyitottabb, mint amilyennek mi valaha is láttuk lelki szemeinkkel. Isten sokkal jobban szeret annál, mint ahogy mi felfoghatjuk. Kezdjük megérteni azt is, hogy azok a határok, amelyeket ebben a világban tapasztalunk, olyan határok, amelyeket mi szabtunk egymásnak és önmagunknak.
Nekünk nincs sem olyan elménk, sem elég képzelőerőnk, és kellően csiszolt érzékeink sincsenek ahhoz, hogy Istent a maga teljességében felfoghassuk - Isten valamennyi útjának megértéséről nem is beszélve. Isten mégis hív minket, hogy szánjuk oda testünket, és ajánljuk fel életünket arra, hogy keressük az igazságot, hogy igyekezzünk véget vetni az erőszaknak, hogy szembeszálljunk az elnyomással, a diszkriminációval, a betegséggel - minden jóakaratú emberrel együtt végzett szeretetteljes szolgálatban. Isten azt ígéri, hogy a Szentlélek jelen lesz a gyógyításnak és a megbékéltetésnek ebben a szolgálatában.
"Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot" - ez a témája az Egyházak Világtanácsa következő, 9. gyűlésének, amelyet 2006. február 14-től 23-ig tartanak Brazíliában, Pôrto Alegrében. Ahogyan a Szentlélek átformálta az apostolokat az egész lakott világért, úgy látjuk lelki szemeinkkel, hogy a Szentlélek átformál minket mint személyeket, mint közösségeket, mint egyháztagokat és mint a világ polgárait. Igen, várjuk az egész teremtés elváltozását - együttes megváltásunkért, igazságért és békéért, szeretetért és szolgálatért -, hogy együtt láthassuk meg az új ég és az új föld próféciájának beteljesedését. A pünkösdi időszakban delegátusokat és látogatókat akarunk hívni az egész világról, hogy csatlakozzanak hozzánk Pôrto Alegrében, amikor az "Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot" témát tanulmányozzuk. A 9. gyűlés témája egyben az imádságunk is.
Az EVT elnökei: