Keresztutak

"...és megkapjátok a Szentlélek ajándékát" (ApCsel 2,38b)

Kedves Testvérek a Jézus Krisztusban!

Pünkösd a hit eszmélődésének és a krisztusi misszió megelevenedésének ünnepe. Mindenkor valljuk az Apostoli hitvallásban, hogy "hiszek Szentlélekben" és a Szentlélek munkájában, amelynek maga az élő hit és a hívők közössége is a legnyilvánvalóbb gyümölcse. Tehát nemcsak valljuk a Szentlelket, hanem imádkozunk is jelenlétéért. Az egyéni és közösségi hívő életben az imádság olyan, mint a test számára a lélegzés. Minden istentiszteletünk, a szentségekben való részesedésünk a Szentlélek segítségül hívásával kezdődik, és a Szentlélek jelenlétének hitében történik. A Szentlélek eleveníti meg a Szentírás betűjét, és teszi azt éltető Igévé. A Szentlélek újítja meg, mélyíti el meglankadó, sekélyesedő hitünket, és erősíti az egyház közösségét a remény és bizalom jegyében.

Az első pünkösd alkalmával a tanítványok együtt voltak, és egyek voltak a félelemben, a szorongásban, immáron a feltámadott és mennybe ment Mester jelenlétét nélkülöző kilátástalanságban. Ekkor azonban a rettegés csöndjét megtörte a "zúgás", a reménytelenség sötétségét megtörték a "lángnyelvek", a tehetetlenség ürességét pedig kitöltötte a Szentlélek csodás jelenléte. A Lélek a néma félelem csendjében való egységet a megszólaló hit egységévé tette.

A hit egysége sokféle nyelven szólalt meg, de úgy, hogy megteremtette a megértés egységét. Pünkösd ünnepére Jeruzsálembe utaztak a szórványban, a különböző országokban, birodalmakban élő, de ősi hitüket még megtartó zsidók. Jöttek, hogy őseikhez hasonlóan hálát adjanak az aratásért, s hogy ünnepélyesen megemlékezzenek az egyiptomi fogságot követő szövetségkötésről. Jöttek, hogy a szent városban együtt legyenek egymással és a tradíció értékeivel. A Szentlélek kiáradásával a pünkösd csodája azonban többet adott nekik ennél. Az egymással való együttléten túl megtapasztalták az Istennel és az egymással való hívő egység misztikus valóságát is. A titokzatos jelek és az apostolok kinyilatkoztató szavai életre hívták az első gyülekezetet azokból, akik engedtek az Ige szavának: "Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." (ApCsel 2,36) Szíven találta őket a nagypénteki tények és a húsvéti "hihetetlen hírek" megerősítése. A hit egységében engedelmeskedtek a felszólításnak: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (38. v.) Az ősegyház népe megragadta a Szentlélek ajándékait, ígéreteit, és így a mustármagnyi hit terebélyesedni kezdett. A történelem során sokfelé ágazott a krisztusiak fája, és sokféle vihar tépázta. Az ágak sokszor akarva-akaratlan egymásnak is feszültek. Hisszük azonban, hogy a Szentlélek csodája újra és újra pünkösdöt rendel, amelyben a hitnek nem az egyformasága, hanem az egysége harmóniát teremt az ágak között, amelyeknek közös a törzse és közös a gyökere is. A közös gyökérzet és közös fundamentum - ahogy azt az ez évi imahetünkön is sokszor átélhettük - a hit egységébe hívja a különböző sorsokat, nyelveket és felekezeteket.

A közös keresztény gyökérzetre való utalás sajnálatos módon kimaradt az európai népeket integrálni igyekvő szervezet, az Európai Unió alapdokumentumából, de a közös krisztusi gyökerek reménységet adhatnak nekünk egy sajátos lelkület, a hit, remény és szeretet lelkületének megelevenedése iránt Európában. Az európai integráció sokak számára csak politikai, gazdasági és jogi harmonizáció kérdése. Sokan vannak továbbá azok, akik a kultúra és a természeti kincsek terén, az azokért érzett felelősséggel törekednek az értékek megőrzésére, távlatos sáfárkodásra, a humánum gyakorlására is. A pünkösdi Lélek azonban ezen is túlsegít bennünket. Általa láthatjuk Európa népeinek jelenét, jövendőjét és örökkévalóságát a megfeszített, de feltámadott és "Úrrá" tett Krisztus szeretetének ölelésében. Bűnbánattal ma is meg kell vallanunk azokat a szégyenteljes tetteket és mulasztásokat, amelyekben a magukat krisztusinak nevezők is inkább lettek rövid távú, önző érdekek képviselőivé, mint az örök értékek hordozóivá. Az új pünkösd azonban mindig új kezdetet jelent a misszió számára "az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban" (42. v.). Mindezek megélésére hív az ünnep az európai integráció összefüggésében is. A Katolikus Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa, valamint az Európai Egyházak Konferenciája által közösen fogalmazott és elfogadott dokumentum, a Charta Oecumenica - amelyet a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttműködő protestáns és ortodox egyházak is aláírtak ünnepélyes keretek között - erről így ír: "A századok során vallási és kulturális tekintetben túlnyomóan keresztény/keresztyén Európa jött létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Krisztus-követők vétkei miatt Európában és annak határain túl sok baj támadt. Megvalljuk, hogy ezekért a vétkekért mi is felelősek vagyunk, és kérjük Isten és embertársaink bocsánatát. (...) Az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyőződésünk, hogy a keresztyénség/kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot." (III./1.)

Ezt a szép küldetésünket azonban itthon kell kezdenünk. Látjuk, hogy az önös "érdekképviselet" hosszú távon és igazi mélységekben inkább megoszt, mint egyesít. Ugyanakkor a polarizálódó, sőt atomizálódó magyar társadalmat egyesíteni akaró legjobb szándékok is vajmi kevés eredményt mutatnak. Néhány hónappal vagyunk az elkeserítő tanulságokat és üzeneteket hordozó decemberi népszavazás után, és néhány héttel a trianoni békediktátum 85. évfordulója előtt. Ezek tudatában és a mindennapos hatalmi harcok szorításában mi más adhat nekünk nagyobb reménységet a nemzet egységének újraépülése iránt, mint a Lélektől lelkesített krisztusi hitünk! Az ősegyházban az összetartozás így is kifejeződött: "Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép." (45-47. v.) Ez a pünkösdi Lélek egyesítő erejének áldott következménye. Milyen más ez, mint amit az önző emberi okoskodás eredményezett?! Magyarország lakosságának mintegy 75%-a vallja magát - valamilyen értelemben - krisztusinak, Krisztushoz tartozónak. Ennél még magasabb a magyar keresztények aránya az elcsatolt területeken és a szórványmagyarság körében világszerte. Kérjük a pünkösdi Szentlelket, s tegyük ki magunkat csodás munkájának, hogy a statikus számok a szolidaritás és az összetartozás dinamikus élményévé elevenedjenek, amelyben megtapasztaljuk és megéljük a nemzet egységét a határokon belül és a határokon átívelően egyaránt.

Imádságos lélekkel kívánjuk, hogy a Szentlélek munkálja a "szentek közösségét", s így munkálja bennünk, közöttünk és általunk az egyetemes krisztusi hit, az európai szolidaritás és a magyar nemzet szeretetteljes egységét. A megújuló természet szépségei közepette mondjuk bátran együtt a középkori imádságot:

Jövel Szentlélek Úristen,

Töltsd bé szíveinket épen

Mennyei szent ajándékkal,

Szívbéli szent buzgósággal,

Melynek szentséges ereje,

Nyelveket egyező hitre

Egybegyűjte sok népeket,

Kik mondván így énekeljenek:

Alleluja! Alleluja!

Veni Sancte Spiritus!

A Magyar Katolikus Egyház Ökumenikus Bizottsága részéről: dr. Bábel Balázs érsek, elnök

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa részéről: D. Szebik Imre püspök, elnök és dr. Bóna Zoltán lelkész, főtitkár