Keresztutak

A május 6-i fórum kezdetén minden jelenlévő bemutatkozott néhány mondatban. A résztvevők egyike - Balicza Iván - röviden csak ennyit mondott: "A budavári evangélikus gyülekezet lelkésze vagyok, gyógyult alkoholista..."

• Érettségi után a debreceni orvosi egyetemre felvételiztem. Igazából magam sem tudom, hogy miért kezdtem el inni; talán a nagy elvárások rám nehezedő súlya miatt. Három, nem, legalább négy éven keresztül ittam. A végén - mai fogalmakkal élve - már nem csak egy "egyszerű alkoholista" voltam, hiszen gyógyszereket vettem be, és azokra ittam rá, vagyis drogossá lettem.

Egy nyíregyházi csoportnak köszönhetem, hogy megleltem a kiutat ebből a helyzetből. Sokat imádkoztak értem, és elvittek egy evangélizációs hétre is. Itt következett be a fordulat. Amikor szólt az ige: [Az Úr szolgája] "a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el" (Ézs 42,3), tudtam és éreztem, hogy Jézus rólam sem mondott le, engem is megújíthat. Így szóltam Istenhez: "Ha az én életemmel is tudsz kezdeni valamit, a tiéd!" Ezután még hosszú időn át voltak kísértéseim és bukásaim, de többé már nem voltam az alkohol rabja.