Keresztény szemmel

Fiatalok százai várják a Szentlélek ünnepét az egyik nagyvárosban. Itt most ne azokra gondoljunk, akiknek vasárnap reggel a templomok felé vezet az útjuk! A város legnagyobb szórakozóhelye négy lemezlovast és reggelig tartó mulatozást ígér. A program elnevezése: "Pünkösdi dance party". Ünnepek közeledtével gyakran találkozunk hasonló plakátokkal minden városban. Ilyen volt egy decemberre meghirdetett Vodka party is; az ismert italt féláron mérték a fiataloknak. Az egyik programmagazinban pedig húsvéti locsolóbulit hirdettek nagypéntekre, amelyen az éjszaka fénypontját a vetkőző lányok fellépése jelentette...

Elszomorító a kép, ha körbenézünk. A karácsonyhoz még sokan hozzákapcsolják a betlehemi gyermeket; kevesebben vannak azok, akik a húsvétot nem a nyuszi, hanem a feltámadás ünnepének tartják, de pünkösd már valóban csak egy szűk rétegnek jelent igazi ünnepet. Kétezer évvel Jézus földi működése után legnagyobb keresztény ünnepeink sokaknak nem jelentenek mást, mint éjszakai életet, leértékelt vodkát, színpadról ledobált ruhadarabokat. Miközben arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus a kereszten szenved, és ruhájára sorsot vetnek a római katonák, több tucat fiatal csápol a vetkőző lányok táncára. Amikor pedig az ünnepi istentiszteleten az úrvacsorában az Úr ingyen kínálja kegyelmét, egyesek (vélhetően nem is kevesen) pénzt tesznek félre estére, az akciós vodkára.

De mit látunk, ha magunkra nézünk? Talán mi sem úgy ünnepelünk, ahogy kellene. Bár mi a templomot választjuk, mégsem lehetünk elégedettek önmagunkkal. Néha az az érzésem, hogy túlságosan is "jól viselkedünk". Szépen felöltözünk az ünnepi igehallgatásra, esetleg még nyakkendőt is kötünk. De átérezzük-e az ünnep üzenetét, vagy csak külsőleg öltözünk ünneplőbe? A nagyobb ünnepeken feszengve ülünk a templompadban (olyankor még a vasárnapi istentisztelet előtti megszokott csevegés is halkabb). Fegyelmezetten énekelünk, imádkozunk, sokadszor halljuk ugyanazt a feloldozást, majd emelt fővel hagyjuk el az istenházát, mert eleget tettünk a harmadik parancsolatnak.

Változtassunk mi is ünnepi szokásainkon! Nem véletlenül hangzik el minden nagyobb ünnepi istentisztelet bevezetésében: "Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!" (Zsolt 118,24) Fogadjuk hát meg a zsoltáros tanácsát! Legyen benne énekünk és imádságunk minden szavában az a tudat, hogy a karácsony a Megváltó, a húsvét az új élet, a pünkösd pedig az egyház születésnapja! Váljék a mi ünnepszentelésünk az igazi "pünkösdi dance partyvá", mely alkalmat ad az Istennel és az őt követő emberekkel való találkozásra. Ahogy ugyancsak a Zsoltárok könyvében olvassuk: "Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob- és hárfakísérettel!" (Zsolt 149,3)

Figyeljünk a pünkösdi történetre! A jelenlévők álmélkodva kérdezték, hogy mi történik körülöttük. Sokan úgy vélték: "Édes bortól részegedtek meg." (ApCsel 2,13b) Kérjük a Szentlelket, mert akkor valóban tudunk önfeledten ünnepelni édes bor és akciós vodka nélkül is. Ráadásul ehhez a "vigassághoz" nem másnaposság, hanem az örök élet ígérete társul.

László Jenő