Keresztény szemmel
Pünkösd ünnepének naptártörténeti vonatkozásai
A húsvét kapcsán az Evangélikus Élet részletesen foglalkozott az ünnep naptártörténeti vonatkozásaival. Ehhez a témakörhöz szorosan kötődik a húsvéthoz időben legközelebb eső kiemelkedő keresztény ünnepnek, a pünkösdnek a kalendáriumi háttere.
Az ószövetségi előzményeken nyugvó, aratási ünnepként megszülető, majd a szövetségkötés emléknapjaként továbbélő pünkösdöt a keresztény világ a 2. századtól ünnepli. Az esemény a húsvéthoz hasonlatosan a mozgó ünnepek sorába tartozik, vagyis dátuma évről évre változik - bekövetkeztét Földünk hűséges kísérőjének, a Holdnak a fázisai határozzák meg. A niceai zsinat 325-ben meghozott határozata alapján az egyház a húsvétot egységesen a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon ünnepli. A pünkösd is ehhez szorosan kötődve vándorol a naptárban. Pontos időpontjára maga az esemény elnevezése utal: a szó a görög "pentakosztész"-ból eredeztethető, amely "ötvenedik napot" jelent. Tehát pontosan meghatározza azt, hogy pünkösd húsvét után ötven nappal következik be. A keresztény érában a Szentlélek eljövetelét, illetve az egyház megalapítását jelző ünnep a szélső értékeknek tekinthető május 10-i, illetve június 13-i időpontok között vándorol esztendőről esztendőre.
Fontos magyar tradícióként kell megemlékezni egy másik, a pünkösddel kapcsolatos naptártörténeti tényről. A régi magyar naptár egyik hónapneve a kiemelkedő egyházi esemény nevét viselte - a májust "tavaszutó hó" mellett "pünkösd hava"-ként találjuk meg az egykori naptárakban.
A kalendáriumi kapcsolódások hátterében álló csillagászati vonatkozások mellett érdemes megemlékezni az ünnepnek más természettudományokkal fennálló kapcsolatáról is. A népi hiedelem szerint a májusi eső aranyat ér, ellenben a sok évszázados megfigyelések úgy tartják, hogy a pünkösdi eső ritkán hoz jót. Az ünnep ideje egyben a természet ébredésének időszaka is - piros pünkösd napját ennek megfelelően virággal köszöntik. Ehhez a természeti szimbólumhoz köthető a vallási kapcsolódást rejtő, a keresztény szimbolikában a lángnyelveket helyettesítő pünkösdirózsa vagy babarózsa, valamint a Szentlélek eljövetelének jelképeként felröppenő fehér galamb misztériuma.
Rezsabek Nándor