Napról napra

Vasárnap, pünkösd ünnepe

Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt. 1Móz 50,20 (Jn 3,8; Jn 14,23-27; ApCsel 2,1-18; Zsolt 118,1-14) Ez az igazi csoda, amelyből élünk, hogy Isten áldássá fordíthatja az átkot. Isten jósága miatt minden a javunkra válhat. Ez az igazi biztonság, amelyet Isten közelsége ad gyermekeinek. Szentlelke így rendezi a világot, világunkat!

Hétfő, pünkösd 2. napja

Mindazok pedig, akik hittek, dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. ApCsel 2,44.47 (Jer 31,7; Mt 16,13-19; 1Kor 12,4-11; Zsolt 118,15-29) A Lélek csodálatos munkája, hogy épül az egyház. Ha stagnál, ha leépül, a Lélekért kell könyörögni, a Lélek áradásának kell medret biztosítani. A Lélek indít arra, hogy - körülményeinktől függetlenül - panaszkodás helyett Istent dicsérjük!

Kedd

Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Kol 3,12 (Hós 11,8b-9; ApCsel 4,23-31; ApCsel 3,1-10) Minden reggel felöltözünk. Természetes, hogy így kezdődik a nap. Nem elég azonban a ruha, ha a lelkünk mezítelen marad. Mit öltünk magunkra? Itt a nagyszerű kínálat. Az apostol Isten elérhető ajándékaiból kínál pompás "kollekciót".

Szerda

Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden. Zsolt 119,148 (2Pt 1,19; ApCsel 8,/9-11/12-25; ApCsel 3,11-16) Mivel alszunk el, és mivel kelünk? Nem mindegy. Beszélgethetünk azzal, aki nappal is, éjjel is Urunk. Álmatlan éjszakáink boszszúság helyett tartalmasan is telhetnek; ízlelgethetjük, fontolgathatjuk, magunkévá tehetjük azt, amit lehet, hogy a fejünk már ismer, de a szívünk még nem sajátított el: Isten ígéreteit.

Csütörtök

Megvigasztalja még az Úr Siont. Zak 1,17 (Mt 16,21; ApCsel 11,1-18; ApCsel 3,17-26) Nehéz napokon, gondterhelt időszakokban ott kell, hogy legyen a tarisznyánkban ez a drága mondat. S ha nem is látjuk még a dolgok és az események értelmét, abban biztosak lehetünk, hogy azé lesz az utolsó szó, akit úgy ismertünk meg: a vigasztaló Úristen.

Péntek

Jézus Krisztus mondja: "Eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." Jn 5,25 (1Sám 12,15; ApCsel 11,19-26; ApCsel 4,1-12) Ez nem a reklámokból ismert egyszeri lehetőség. A valódi páratlan alkalom az, ha Isten Fia megszólal. Hiszem, hogy mai utamon is lesz egy pillanat, amikor kívül vagy belül megszólal Jézus, s amit mond, az életet jelent. Élet-halál kérdése, hogy meghalljam a hangját!

Szombat

Jézus Krisztus mondja: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." Mt 18,20 (2Móz 34,9a; ApCsel 18,1-11; ApCsel 4,13-22) Életünknek és egyházunk életének sokismeretlenes egyenletében van egy biztos tényező: Urunk jelenlétének ígérete. Egyetlen kondíció van: az ő nevében legyünk együtt. Jelenléte pedig létkérdés, jövőkérdés. Vele értelmes a jelen, vele van biztosítva a jövő.

Hafenscher Károly (ifj.)