Evangélikusok

Ha abban a szerencsében van részünk, hogy egy új angol ötfontos bankjegy kerül a kezünkbe, akkor - a papírpénz hátoldalán - egy nálunk sajnálatos módon alig ismert asszony, Elizabeth Fry portréját láthatjuk. Pedig Fry asszony - magyarosan: Fry Erzsébet - érdemes a figyelmünkre: ő volt a diakóniai szolgálat egyik legjelentősebb alakja az egyháztörténelem folyamán. Már tizennyolc esztendős korában iskolát alapított az édesapjától örökölt házában nyolcvan szegény gyermek részére.

Az idei esztendőben kétszer is emlékezhetünk rá: 225 éve, május 21-én született Norwichben, és 160 éve, október 12-én halt meg Ramsgate-ben.

Fry Erzsébet - a Fry nevet egyébként csak húszéves korától viselte, miután feleségül ment a korszak egyik angol hírességéhez, Joseph Fryhoz - életéről sok mindent tudunk, minthogy két lánya két nagy kötetben, rendkívüli precizitással megírta és kiadatta életrajzát (1847-ben és 1884-ben) Memoirs of the Life of Elizabeth Fry címmel.

A bevezetőben említett iskola megalapítása mellett több más kezdeményezés is fűződik a nevéhez. Például a brit tengerészek és családjaik számára családi otthonokat - beszédes nevük szerint "parti otthonokat" - építtetett a tengerparton, amelyek teljes felszerelésére és fenntartására különféle állami támogatásokat szerzett. E lakásokat házi könyvtárral is ellátta, amelyben a szépirodalmon kívül - a családok nevelése céljából - oktató és keresztény könyvek is megtalálhatóak voltak.

Harmincas éveire aztán egy sajátos diakóniai ág, a börtönpasztorizáció lett Fry Erzsébet kedvelt szolgálati területe. Többek között keresztény szellemiségű és oktató jellegű asszonykört alapított a börtönökben, és mindenütt hasznos munkát szervezett a női foglyoknak; több utat tett Európa számos börtönébe, hogy a női rabok elfogadhatatlan körülményein javítson. Már csak halála után alapíttatott meg - de még az ő útnak indító kezdeményezésére - Londonban az úgynevezett "Fry-menhely", a "The Elizabeth Fry Refuge", ahol a börtönből éppen hogy kikerült, nincstelen és otthontalan asszonyok, valamint az egyéb okok miatt magukra hagyott (például megözvegyült, vagyonukat vesztett, csődbe ment, avagy házasságon kívül állapotossá lett) nők kaptak átmeneti szállást. 1815-ben egy színvonalas oktatási intézményt hozott létre a newgate-i börtönben.

E szolgálatai mellett kivételes tehetségű kvéker misszionárius és szónok is volt, aki számos missziós utat tett élete során, és így felekezete tanításának elismert terjesztőjévé vált. Ezen utak alkalmával fellépett a nevelésügy szintjének emelése, valamint a biblikus és vallásos irodalom terjesztése mellett is. Sógorával, Thomas Fowell Buxton ismert angol politikussal, parlamenti képviselővel együtt (akinek a nevét ma már valószínűleg csak a híres söreiről és serfőzdéjéről ismerik a habos nedűt kedvelők) fő szószólója volt a szegények helyzetének javítására irányuló törekvéseknek, avagy a segélyegyesületek - mint például a selyemszövők segélyegyesülete (mintegy kezdetleges szakszervezet) - megalapításának. Együtt küzdöttek a parlamentben és azon kívül is a néger rabszolgák jogaiért és felszabadításáért. Kezdeményezésüket - mondhatjuk egyértelműen - siker koronázta, hiszen 1823-ban az angol gyarmatokon megtörtént a teljes rabszolga-felszabadítás.

Sógora 1818-ban kiadott korszakalkotó művének, a börtönök megreformálásáért küzdő könyvének a titkos "háttér-inspirálójaként" is Fry Erzsébetet tarthatjuk számon. Úttörő munkájának elismeréseként nem véletlenül ragadt rá a "börtön angyala" elnevezés.

Gabnai Sándor