Élő víz
Most vagy soha!
"Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!" (Lk 17,20-21)
A hívő ember a "soha" kilátástalanságával szemben az "örökké" távlatát kapja ajándékba Teremtőjétől.
Megszoktuk már, hogy életünkben szinte minden gyors intézkedést követel. Határidős munkáink a "most" és az "azonnal" címkével vannak ellátva. Ha valaki ki akarja fejezni, hogy valami rendkívül sürgős, legtöbbször már arra kényszerül, hogy a tennivaló teljesíthetetlenségét kifejező "Tegnapelőttre legyen készen!" mondat kíséretében nyújtsa át az elkészítendő feladathalmazt.
Most pedig elénk kerül még egy dolog, amelynek a teljesítésével nem lehet várni. Az emberek szeretik halogatni az örök életükre vonatkozó ajánlat megragadását. "Ej, ráérünk arra még!" - mondják Pató Pál úrral, miközben háttérbe szorítják a lelki kérdések problémakörét. Hiszen annyi az egyéb sürgős feladat, hogy tényleg nincs idejük most olyan dolgokban döntést hozni, amelyek türelmet, gondolkodást, komoly elhatározást kívánnak, és amelyek esetében látszólag egyáltalán nem sürget az idő.
A közelmúltban részt vettem egy fiatalember temetésén, akit nagy hirtelenséggel ért el a halál. A temetési menet a végső nyughely felé ballagott. A sírgödör egy domb oldalában helyezkedett el, ahonnan rá lehetett látni a szemközti dombokra is. A hátam mögött egy távoli ismerős - nem tudván mit kezdeni a halál tényével - üres frázisokat pufogtatott. Amikor meglátta a sírhelyet, így vigasztalta magát és környezetét: "Legalább szép innen a kilátás!" Valóban igaz volt az elhangzott mondat, csak éppen pillekönnyűnek bizonyult a tragédia súlyával szemben. Az elhunyt sajnos már nem tudott gyönyörködni a kitáruló panorámában. Az ő egyetlen kilátása az lehetett, ha rövidre szabott életében Isten mellett döntött.
Az Amerikai Egyesült Államokba nagyon sok ember igyekszik bevándorolni - akár illegális úton is - a jobb élet reményében. Néhány hónapja határsértőket fogtak el a nyílt tengeren, akiket azzal az indoklással fordítottak vissza, hogy még nem érintette a lábuk az USA földjét. A televízió tudósításában így magyarázták ezt: az amerikai jogrend alapján nem lehet kiutasítani azt a bevándorlót, aki már az országban tartózkodik.
A mennyek országának szabályai kicsit hasonlítanak ehhez: akit még az élet tengerén sodródva "ragad galléron" a halál, az nem léphet be az ígéret földjére. Azonban aki már ebben a földi életben megveti a lábát Isten országában, az a sajátjának tudhatja az örök élet távlatát. Ne halogassuk hát ezt a fontos döntést, mert "aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli (azaz hátrébb sorolja) az életét e világon, örök életre őrzi meg azt" (Jn 12,25).
Horváth Mária