Egyházunk egy-két hete

"A 2004-es esztendõ egyházunkban a kilencvenes évek zsinata által meghatározott elsõ hatéves ciklus második felének a kezdeti éve volt. (...) Elismeréssel kell szólnom a jelen ciklusban mûködõ zsinatnak és bizottságainak a munkájáról, amely azt ígéri, hogy valóban továbbléphetünk a következõ ciklusban az egyszerûbb, hatékonyabb struktúra kialakításának útján. Ennek lényege, hogy operatívabbá válna az országos szint. A zsinat és a közgyûlés feladatait egy testület látná el; két testületi ülés között az operatív vezetést az ikerelnökség végezné, a spirituális kérdések területén pedig a püspökök tanácsa mûködne.

Akkor, amikor örömmel üdvözlöm ezt a trendet és az ennek megfelelõ szemlélet további eredményeit a törvények jobbításában, nem hallgathatom el, hogy a szervezeti tapasztalatok - véleményem szerint - megerõsítik az elsõ zsinat úgynevezett Smidéliusz-Gáncs-modelljét, közismertebben az osztrák modellt. Azaz az egypüspökös, regionális szuperintendensek által kialakított, illetve vezetett rendszert. A szuperintendensek gyakorlatilag püspöki jogkörrel rendelkeznek. A püspök az állammal, a testvéregyházakkal, a külfölddel való kapcsolattartásért, az országos adminisztrációért felel.

Feltehetõleg még egy ciklus szükséges ahhoz, hogy ebben az irányban elmozdulhassunk, de már most érdemes - fõként a zsinaton - abban az irányban vizsgálódni, hogy valóban reális-e ez a törekvés, vagy hosszú távon is maradjon a háromkerületes, egyházmegyei rendszer. (...)

Nem népszerû feladat hangsúlyoznom, hogy véget kell vetni a (...) nem kellõ átgondoltsággal megkezdett beruházásoknak. Többek között a kárpótlási pénzek sarkalltak arra lelkészeket, presbitériumokat, gyülekezeteket, hogy templomépítésbe, felújításba vagy intézményfejlesztésbe vágjanak bele, és kész helyzetet teremtve a félkész beruházás befejezéséhez szükséges forrásokat az országos egyháztól kérjék. (...)

Megnõtt az egyházmegyék felelõssége, jelentõsége, hiszen a gyülekezeti beruházásokat az egyházmegyének kell jóváhagynia. (...) Nem szerencsés, ha a folyamat úgy válik ismertté, hogy a gyülekezet vagy rögtön az országos irodához, vagy az illetékes püspökhöz fordul. Ez csak rendkívüli esetekben, katasztrófahelyzetben elfogadható megoldás. (...)

Az egyházak élete kedvezõtlen színben került a közvélemény elé az állami költségvetés, fõként az iskolafinanszírozás kapcsán. Itt jegyzem meg, hogy néhány egyéb kérdésben - például a kárpótlás gyorsítása, a szociális törvény - is keveredtek a racionális szakmai és a ki nem zárható politikai attitûdök. Egyfelõl a szektorsemleges finanszírozás elve alapján joggal igényeljük az állami, önkormányzati iskolákkal azonos finanszírozást, másfelõl viszont elõbb-utóbb azzal is szembesülnünk kell, hogy az iskolafenntartás anyagi felelõséggel is jár. (...)

Nem csak a fasori igazgatóválasztással összefüggõ kedvezõtlen tapasztalat, hogy a politika, a társadalom túlfûtöttsége, indulatai az egyházban is megjelennek. Sok a szeretetlenség, a meggondolatlan bántás, a felelõtlen ítélkezés. Kívánatos lenne, hogy az egyház adjon példát a világnak, ne pedig hasonuljon hozzá. Különösen bántó, amikor a véleményeket nem a tények, hanem a személyekkel kapcsolatos érzelmek, indulatok határozzák meg. A pluralista demokráciában természetes, hogy a hasonlóan gondolkodók az egyházban is különbözõ csoportokat alkotnak, de ez nem jelentheti a másik közösséghez, felfogáshoz (...) tartozók megszólását, elutasítását. (...)

A 2006-os esztendõ nem ígérkezik könnyûnek. Az egyházi választási ciklus találkozik a parlamenti választásokkal; a korábbi tapasztalat szerint nehéz lesz az egyházat - jó értelemben - távol tartani az aktuálpolitikai küzdelmektõl.

II. János Pál pápa távozása, XVI. Benedek pápa megválasztása soha nem tapasztalt médiaérdeklõdés mellett zajlott. Ez olykor kontraproduktívvá is vált, különösen az elhunyt pápa tiltakozott volna ez ellen, ha lehetõsége lett volna rá. Reméljük, az új pápa idõszakában tovább erõsödik az ökumenikus együttmûködés. Erre hazánkban mint vegyes vallású országban is nagy szükség van, és ez a hívek igénye. Fontos az egyházaknak az esetenkénti együttes fellépése is a társadalomban. Ugyanakkor az is lényeges, hogy az evangélikus egyháznak legyen önálló arculata. (...)

A felsõoktatásban az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseli egyházunkat, színvonalasan eleget téve az egyház és a felsõoktatás nagyrészt találkozó, részben sajátos igényeinek. Jelentõs lépés volt az egyetem új, illetve felújított épületének átadása. Az egyetem értékes erõfeszítéseket tesz a képzés korszerûsítéséért; magam úgy vélem, ezt a folyamatot tovább szükséges fejleszteni. További kérdés esetleg új kar vagy karok létesítése; ez eddig az aszódi kastély hasznosításával kapcsolatban merült fel. Érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezt a témát az egészségügyi centrum összefüggésében is. A felsõoktatásban bevezetésre kerülõ úgynevezett bolognai folyamat, a többszintû szakemberképzés jó lehetõséget nyújt a bekapcsolódásra. (...)

Végül szeretnék röviden foglalkozni a magyar-magyar egyházi kapcsolatokkal, gondolkodásomban az EPMSZE elõtérbe kerülése is ezzel a nagy jelentõségû témával függ össze. Elindultunk egy úton, amelyet az Európai Unió fejlõdése nemcsak felgyorsít, hanem szükségszerûvé is tesz. Itt az ideje, hogy a mégoly értékes emóciók átadják helyüket a rációnak, és az idei, küszöbönálló METT-együttlét teremtse meg a folyamatos együttmûködés kereteit."

Regionális hozzárendelés: