Egyházunk egy-két hete

"A 2004-es esztendő egyházunkban a kilencvenes évek zsinata által meghatározott első hatéves ciklus második felének a kezdeti éve volt. (...) Elismeréssel kell szólnom a jelen ciklusban működő zsinatnak és bizottságainak a munkájáról, amely azt ígéri, hogy valóban továbbléphetünk a következő ciklusban az egyszerűbb, hatékonyabb struktúra kialakításának útján. Ennek lényege, hogy operatívabbá válna az országos szint. A zsinat és a közgyűlés feladatait egy testület látná el; két testületi ülés között az operatív vezetést az ikerelnökség végezné, a spirituális kérdések területén pedig a püspökök tanácsa működne.

Akkor, amikor örömmel üdvözlöm ezt a trendet és az ennek megfelelő szemlélet további eredményeit a törvények jobbításában, nem hallgathatom el, hogy a szervezeti tapasztalatok - véleményem szerint - megerősítik az első zsinat úgynevezett Smidéliusz-Gáncs-modelljét, közismertebben az osztrák modellt. Azaz az egypüspökös, regionális szuperintendensek által kialakított, illetve vezetett rendszert. A szuperintendensek gyakorlatilag püspöki jogkörrel rendelkeznek. A püspök az állammal, a testvéregyházakkal, a külfölddel való kapcsolattartásért, az országos adminisztrációért felel.

Feltehetőleg még egy ciklus szükséges ahhoz, hogy ebben az irányban elmozdulhassunk, de már most érdemes - főként a zsinaton - abban az irányban vizsgálódni, hogy valóban reális-e ez a törekvés, vagy hosszú távon is maradjon a háromkerületes, egyházmegyei rendszer. (...)

Nem népszerű feladat hangsúlyoznom, hogy véget kell vetni a (...) nem kellő átgondoltsággal megkezdett beruházásoknak. Többek között a kárpótlási pénzek sarkalltak arra lelkészeket, presbitériumokat, gyülekezeteket, hogy templomépítésbe, felújításba vagy intézményfejlesztésbe vágjanak bele, és kész helyzetet teremtve a félkész beruházás befejezéséhez szükséges forrásokat az országos egyháztól kérjék. (...)

Megnőtt az egyházmegyék felelőssége, jelentősége, hiszen a gyülekezeti beruházásokat az egyházmegyének kell jóváhagynia. (...) Nem szerencsés, ha a folyamat úgy válik ismertté, hogy a gyülekezet vagy rögtön az országos irodához, vagy az illetékes püspökhöz fordul. Ez csak rendkívüli esetekben, katasztrófahelyzetben elfogadható megoldás. (...)

Az egyházak élete kedvezőtlen színben került a közvélemény elé az állami költségvetés, főként az iskolafinanszírozás kapcsán. Itt jegyzem meg, hogy néhány egyéb kérdésben - például a kárpótlás gyorsítása, a szociális törvény - is keveredtek a racionális szakmai és a ki nem zárható politikai attitűdök. Egyfelől a szektorsemleges finanszírozás elve alapján joggal igényeljük az állami, önkormányzati iskolákkal azonos finanszírozást, másfelől viszont előbb-utóbb azzal is szembesülnünk kell, hogy az iskolafenntartás anyagi felelőséggel is jár. (...)

Nem csak a fasori igazgatóválasztással összefüggő kedvezőtlen tapasztalat, hogy a politika, a társadalom túlfűtöttsége, indulatai az egyházban is megjelennek. Sok a szeretetlenség, a meggondolatlan bántás, a felelőtlen ítélkezés. Kívánatos lenne, hogy az egyház adjon példát a világnak, ne pedig hasonuljon hozzá. Különösen bántó, amikor a véleményeket nem a tények, hanem a személyekkel kapcsolatos érzelmek, indulatok határozzák meg. A pluralista demokráciában természetes, hogy a hasonlóan gondolkodók az egyházban is különböző csoportokat alkotnak, de ez nem jelentheti a másik közösséghez, felfogáshoz (...) tartozók megszólását, elutasítását. (...)

A 2006-os esztendő nem ígérkezik könnyűnek. Az egyházi választási ciklus találkozik a parlamenti választásokkal; a korábbi tapasztalat szerint nehéz lesz az egyházat - jó értelemben - távol tartani az aktuálpolitikai küzdelmektől.

II. János Pál pápa távozása, XVI. Benedek pápa megválasztása soha nem tapasztalt médiaérdeklődés mellett zajlott. Ez olykor kontraproduktívvá is vált, különösen az elhunyt pápa tiltakozott volna ez ellen, ha lehetősége lett volna rá. Reméljük, az új pápa időszakában tovább erősödik az ökumenikus együttműködés. Erre hazánkban mint vegyes vallású országban is nagy szükség van, és ez a hívek igénye. Fontos az egyházaknak az esetenkénti együttes fellépése is a társadalomban. Ugyanakkor az is lényeges, hogy az evangélikus egyháznak legyen önálló arculata. (...)

A felsőoktatásban az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseli egyházunkat, színvonalasan eleget téve az egyház és a felsőoktatás nagyrészt találkozó, részben sajátos igényeinek. Jelentős lépés volt az egyetem új, illetve felújított épületének átadása. Az egyetem értékes erőfeszítéseket tesz a képzés korszerűsítéséért; magam úgy vélem, ezt a folyamatot tovább szükséges fejleszteni. További kérdés esetleg új kar vagy karok létesítése; ez eddig az aszódi kastély hasznosításával kapcsolatban merült fel. Érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezt a témát az egészségügyi centrum összefüggésében is. A felsőoktatásban bevezetésre kerülő úgynevezett bolognai folyamat, a többszintű szakemberképzés jó lehetőséget nyújt a bekapcsolódásra. (...)

Végül szeretnék röviden foglalkozni a magyar-magyar egyházi kapcsolatokkal, gondolkodásomban az EPMSZE előtérbe kerülése is ezzel a nagy jelentőségű témával függ össze. Elindultunk egy úton, amelyet az Európai Unió fejlődése nemcsak felgyorsít, hanem szükségszerűvé is tesz. Itt az ideje, hogy a mégoly értékes emóciók átadják helyüket a rációnak, és az idei, küszöbönálló METT-együttlét teremtse meg a folyamatos együttműködés kereteit."

Regionális hozzárendelés: