Kultúrkörök

Több mint kétezren szorongtak múlt vasárnap este a pozsonyi evangélikus nagytemplomban a Luther Mártonról készített szlovák opera díszbemutatóján. Szpisák Attila lelkész, illetőleg a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség szervezésében a magyar fővárosból is indult egy autókaraván a premierre. A magyarországi "zarándokok" sorában volt a gyülekezet kántora, Pálmai Márta karnagy is, aki - a pozsonyi konzervatóriumban - osztálytársa volt az opera komponistájának. Természetesen őt kértük meg, hogy röviden értékelje a mintegy hetvenperces művet, amelynek létrejötte nem utolsósorban az ötletgazda, Eva Bachletová evangélikus médiamenedzser érdeme.

Martin Luther - opera egy felvonásban. Zene: Ví>>azoslav Kubička, librettó: Slavomíra Otčenášová. Az előadást rendezte és a címszerepet játszotta-énekelte: Ladislav Neshyba (a szószéken).

A zeneszerző szavait idézve: "Az emberiség történelmében időnként megjelennek olyan egyéniségek, akik mint derült égből a villám világítják meg számunkra a lényeget. Ilyen volt Luther Márton is, aki felismerte az evangélium tanításának lényegét." Teljesen adekvátnak tekinthetjük tehát, hogy a Luther Mártont középpontba állító opera előadását nem hagyományos színházterembe, hanem szakrális térbe, templomba tervezték. De ez a körülmény indokolja a hagyományostól igencsak eltérő zenekari felállást is. Kubička mindössze négy hangszert - orgonát, gordonkát, hegedűt és akkordeont - hívott segítségül, és a szereplők sem kizárólag hagyományos módon - áriákkal, párbeszéddel - közvetítik a jóság és a szeretet győzelmét hirdető darab üzenetét. Az operában Luther az eszme hordozójaként, a kórus pedig - az eszmével hol szembehelyezkedő, hol azonosulni tudó - tömegként nyilvánul meg, míg a hangszerek - hangulatok, érzelmek, sőt gondolatok kifejezőjeként - önállóan is szerephez jutnak. További, meditatív síkját adják az értelmezésnek a vászonra vetített videofelvételek.

Miként az opera eszmei mondandóját három szereplő közvetíti, a zenei megfogalmazás is három fő gondolatban, motívumban szólal meg.

Az egyik vezérmotívum - a hit - már a mű elején sejteti az operán belüli dominanciáját. Könnyen befogadható, egyszerű, nagy ívű dallamát előbb a gordonka, majd az orgona szólaltatja meg. A másik visszatérő motívumot a kórus és a hangszerek egyaránt közvetítik. Ez egy szinte zakatoló, "makacs ritmusú", aszimmetrikus téma, amely mindig a kételyek, a harc, a küzdelem kifejezője. Ennél is összetettebb motívum az istenit és az ördögit, a hitet és a mindenkori kísértést szembeállító zenei megfogalmazás. Az alkotók emellett hang-, kép- és fényeffektusokkal is fokozzák a drámaiságot.

Az opera díszleteként egyetlenegy emelvény szolgál, valamint maga a templomi szószék, amelyről Luther a legfontosabb tanításait "prédikálja", azaz énekli. Nagyon egyszerűek a jelmezek is. (A hol fekete, hol barna, hol fehér öltözéket viselő tömegben rikító piros ruházatban jelképezi a kísértést egy kurtizán, illetőleg pirosban jelenik meg maga az ördög.)

A zeneszerző gyakran él az unisono (egy szólam) megoldásával, amely már a görög drámákból is ismert, nagyon hatásos eszköz. Főleg a ritmikusabb szakaszokban és harmóniákban érhetők tetten dzsesszelemek is - bár szervesen összekapcsolva más zenei megfogalmazásokkal. Mindebből talán kitűnik, hogy az opera - zeneileg nagyon jól átgondolva - egyaránt használja a klasszikus és a modern zenei nyelvet. Az előadás nyújtotta élményt növelte a szólóénekesek teljesítménye, akik a színészi feladatokat is egészen magas színvonalon oldották meg.

Mindent összegezve, nagyon nívós előadásnak lehettünk tanúi Pozsonyban. Azt nem nehéz prognosztizálni, hogy az opera Szlovákia-szerte sikerre számíthat, de talán abban is reménykedhetünk, hogy a Luther-filmhez hasonlóan ez a mű is eljut az ország határain túlra, hogy a reformátor személyén keresztül minél többeket segítsen ráébreszteni "a lényegre". Sem a zene, sem a szöveg nem szorul változtatásra, legfeljebb ez utóbbi - avatott librettófordítókra.

Pálmai Márta