Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 22 - Nyílt levél a Júdás Alapítványnak

A hét témája

Nyílt levél a Júdás Alapítványnak

Tisztelt Ösztöndíjbizottság!

Örömmel üdvözöljük a tengerentúli kezdeményezést, különös megelégedéssel tölt el minket, hogy az Egyesült Államok végre valamit hasznosítani tud a kelet-európai államok eszköztárából. Köztudott, hogy nálunk nagy hagyományai vannak az egyik állampolgár a másik által történő megfigyeltetésének. Fontosnak tartjuk, hogy ezzel a módszerrel már az iskolákban is megismertessék a nebulókat. Szeretnénk most néhány hasznos tanáccsal szolgálni a "nyugati nagy testvérnek"!

Javasoljuk, hogy már a tanárképző főiskolákon oktassák jövendő pedagógusaikat arra, hogy legyenek elnézőek azokkal a gyerekekkel, akik örömüket lelik társaik beárulásában. Hívják fel a tanárjelöltek figyelmét, hogy zsigeri irtózásuk ezektől a tanulóktól csak kezdeti nehézség, kitartó szorgalommal azonban legyőzhető. Figyelmeztessék őket arra, hogy milyen hasznos, ha kiszemelnek egy-két gyengébben tanuló gyermeket, és jobb érdemjegy reményében jelentéstételre buzdítják őket. Fáradozásuk később, amikor tényleges bűncselekményeket követnek el a diákok, bőségesen megtérül, ugyanis első kézből értesülnek majd arról, hogy ki és mikor szeretné túszul ejteni őket, amiért évek óta kivételeznek a közutálatnak örvendő Júdással. Probléma csak abból adódhat, hogy az osztály nem bízik majd kedvencükben, és hamis információkkal látja el őt. Előfordulhat, hogy egy-két alkalommal fölöslegesen hívják ki a rendőrséget. Az is megeshet, hogy - kikerülve a tanárok éber figyelmét - erőszakos akciót hajtanak végre a fölháborodott diákok, erre az esetre gondolva mi a tanárképzőkön kötelező tantárggyá tennénk a harcművészeteket.

Gondot okozhat az is, hogy azok a diákok, akik sikeres jelentésüknek köszönhetően részesednek majd a Júdás-ösztöndíjban, hogyan illeszthetők vissza közösségükbe. Fel kell készíteni őket arra az elképesztő szitokáradatra, amellyel majd elárasztják őket. Erősítsük bennük azt az érzést, hogy a társadalom hasznos tagjai, és hogy fontos állampolgári kötelességüknek tettek eleget, amikor a fiatalkorúak börtönébe juttatták osztálytársaikat. Vélhetően néhányuknál a bűntudat ostoba érzésével is találkoznak majd; ajánlják figyelmükbe Tartuffe-nek a lelkiismeret kitágításáról szóló monológját. A gyengébb jelleműeknél szorongás léphet fel, és öngyilkossági kísérlet is előfordulhat; ebben az esetben ösztöndíjuk egy részét pszichológiai kezelésükre fordítsák.

Az ösztöndíjnak köszönhetően vélhetően csökken majd a kábítószert csoportosan fogyasztók száma (mindenki egyedül "lő" majd), és előre értesülhetnek az iskolai túszdrámák előkészületeiről (bár azzal az eshetőséggel nem számoltak, hogy mi lesz, ha a szorongó Júdás akarja majd lemészárolni a vele kegyetlenkedő osztályt...). De minden jó kezdeményezés esetében akadnak kezdeti problémák; ezeknek a megoldásában szívesen segédkezünk.

Egy volt elhárítótiszt

Jánosi Vali