A hét témája

Szó, szó, szó, mi, szó, mi - hangzik fülemben a gyerekek körében oly népszerű és előszeretettel használt "mondóka" dallama, a - ha nem is életre szóló, de a düh, a harag lecsillapodásáig tartó - megbélyegzés jele. Szinte mindegy, hogy az éppen kiközösített kisember milyen "titkot" fecsegett ki a felnőtteknek: ki ette meg a süteményt, ki kutatott az ajándék után, ki szaladt át tilosban az úttesten... "Árulkodó Júdás" - csúfolódnak vele. Pedig nem ezüstpénzért, "csak" anyu, apu, az óvó néni vagy a tanító néni szeretete, figyelme egy darabkájának, aprócska szeletének a megszerzéséért, kivívásáért folyamodott ehhez a lépéshez.

Nem így az óceán túlpartján, ahol ropogós dollárokkal jutalmazzák azt a középiskolást, aki feladja tolvaj, kábítószerező vagy fegyvert rejtegető diáktársát. S hogy miből finanszírozzák az akciót? Az ösztöndíjat nemes egyszerűséggel Júdásról nevezték el.

Júdásról, akinek neve visszavonhatatlanul összeforrott az árulással... Júdásról, akiről csak és kizárólag ez (tudniillik az árulás) jut az eszünkbe, arról azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy bennünket is gyötörhetnek kételyek, és vannak helyzetek, amikor éppen csak egyensúlyozunk az ösvényen... Júdásról, aki valóban az árulás "megtestesítője", pedig nélküle megváltásunk sem történhetett volna meg...

Nem "júdáskodásra" kellene biztatni az embereket, hanem felelősségteljes döntések meghozatalára. A középiskolás kamasz ne zsebpénzért cserébe árulja el (pontosabban be) iskolatársát, hanem mindannyiunk - legyünk bár tolvajok vagy meglopottak - életének, biztonságának stb. védelme érdekében. Ne a hamburger, a mozijegy vagy a hanglemez ára lebegjen a szeme előtt, hanem a felebaráti szeretet, az aggódás, a törődés vezérelje.

Ne áruló, hanem megmentő legyen...

Vitális Judit