A hét témája
Ösztöndíj?
Ókori ismeretekre hivatkozva kifejlesztették a Júdás-ösztöndíjat, amelyet az iskolai lopás, garázdaság, mészárlás és egyéb kriminalisztikai tünetegyüttesek enyhítésére ajánlanak. A teológiai kockázatok és mellékhatások tekintetében beszéljen a prédikátorával vagy lelkigondozójával.
Az ösztöndíj terápiás tapasztalataira érdemes lenne egy év elteltével visszatérni. A mellékhatások tekintetében azonban már most is látható, hogy az ösztöndíj megnevezése teológiai félreértést terjeszt, ezzel logikai zavart kelthet az éppen lázadó életkorban lévő középiskolások fejében, és így eltávolíthatja őket a számukra logikailag zavaros benyomást keltő hittől.
Ha a lopás, a kábítószerezés vagy a fegyverrejtegetés feljelentéséért Júdásról elnevezett ösztöndíjat lehet kapni, akkor vélhetően Júdás is hasonló problémát jelentett nagy szemfülesen. Holott Jézus nem lopott, hanem - éppen ellenkezőleg - adott: megváltást annak, aki hisz őbenne. Jézus a kábítószerezéshez képest sokkal nagyobb kísértéseknek is ellenállt a pusztában. Fegyvere viszont tényleg volt, amelyet mindig magával hordott, és ráadásul rendszeresen, habozás nélkül használt. Azonban e fegyver - a szeretet - nem öl meg egyetlen felebarátot sem, hanem a halálra ítélt test törvényei fölé nemesíti használóját.
Jézus egyszerre Isten és ember. Azaz emberi mivolta ellenére éppen isteni mivolta okán mentes az eredendő bűntől és bárminemű szerzett bűntől. Márpedig a júdási árulás és a szóban forgó ösztöndíj céljának összemosása Jézus bűntelenségével és ártatlanságával ellentétes benyomást kelt.
Aggályos az ösztöndíj hatásmechanizmusa is. Az ösztöndíj által jónak és helyesnek tartott közérdekű bejelentést a garantált jutalom, azaz a garantált egyéni haszon reményében lehet megtenni, éppen az ösztöndíj puszta léte által. Ez így nem felel meg a keresztény etikának, mely szerint a jót és a helyeset a földi jutalom reménye nélkül, akár a saját szenvedésünk árán is cselekednünk kell (lásd például Hegyi beszéd, Mt 5-7).
Dr. Prőhle Péter