Kultúrkörök

Felekezeteken és határokon átívelő példás összefogás eredményeképpen jelent meg Reményik Sándor összes verse a református Kálvin, az evangélikus Luther, valamint a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában. A XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon "debütált" és az ünnepi könyvhéten is méltán sikerre számító kötetről a bemutató után beszélgettünk az erdélyi műhely munkatársával, Demény Péterrel.

• Reményik Sándornak már többször megjelent olyan kötete, amely az Összes versei címet viselte. Most ténylegesen a költő összes versét veheti kezébe az olvasó?
• Hogyha kritikai kiadásról lenne szó, akkor ténylegesen a kezében tarthatná. Mindenesetre ez a felkutatott, befejezett, hagyatékban maradt összes vers, a töredékek kivételével.
• Hol őrzik ezt a hagyatékot?
• Részben a Petőfi Irodalmi Múzeumban, részben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzik a hagyatékot és a korábbi köteteket.
• Ki rendezte sajtó alá az anyagot?
• Dávid Gyula, aki a könyvbemutatón azt is elmondta, hogy a korábbi korrektorokkal is meg kellett küzdenie, mert a helyesírás iránti rajongásuknak - és a költői ritmus iránti botfülűségüknek - köszönhetően mindenüvé kitették az ékezeteket. Dávid Gyula összevetette a kéziratokat a kiadott könyvekkel, és igyekezett egy hiteles, a költői szándéknak megfelelő kötetet összeállítani. Igen elmélyült kutatómunkát végzett. Ő egyébként elsősorban irodalomtörténészként ismert, de - talán épp ezért - szerkesztőként is mélységes alázattal szokott viszonyulni a kéziratokhoz. Úgy hiszem, Reményik keresve sem találhatott volna magának jobb hagyatékgondozót Dávid Gyulánál.
• Ennek a kutatómunkának volt az eredménye az a kötet is, amely 2002-ben jelent meg Hátrahagyott versek címmel?
• Annak, hogy Dávid Gyula már jó ideje megkülönböztetett figyelemmel kíséri az erdélyi magyar írók és költők munkásságát, van egy olyan áldásos következménye is, hogy sokan eleve hozzá fordulnak, amikor újabb művek kerülnek elő egy-egy hagyatékból. Ez a bizalom tette lehetővé 2002-ben a Hátrahagyott versek című kötet kiadását is. Reményik Sándort az olvasók egyfajta "magyarságmegtartó költőként" tartották számon, és sokan be is skatulyázták ebbe a kategóriába. Illúzióim persze nincsenek, időbe telik még, hogy az olvasók mást is gondoljanak róla, de azt hiszem, a Hátrahagyott versek elindította ezt a folyamatot. Abban a kötetben jelentek meg például először azok a sokértelmű, nagyon érdekes - burkolt, és ettől igen erotikus - szerelmes versek, amelyek korábban ismeretlen színekkel árnyalják mind az erdélyi, mind a magyarországi olvasóközönségben a Reményik Sándorról élő képet.
• Lehetséges, hogy ebből a kötetből derül ki igazán, hogy milyen is valójában Reményik, a költő?
• Nem az derül ki belőle, hogy milyen a költő, hanem az, hogy milyen még a költő. Hogy ennek a költőnek nem egyetlenegy arca van. Neki sohasem csak "Végvári versei" voltak, sohasem kizárólag a nemzetféltés vezette a tollát, de kétségtelen, hogy azok a szerelmes versek például, amelyeket két nőismerőséhez írt, sokak számára újdonságot jelenthetnek.
• Reményik Sándort századunk legjelentősebb evangélikus költőjeként tartjuk számon. Milyen mértékben érhető tetten verseiben az evangélikus költő?
• Erre a kérdésre már nehezebb válaszolni. Én azt gondolom egyébként, hogy nem feltétlenül kell őt felekezethez kötni. Verseiben egy keresztény, mélyen hívő, ugyanakkor szüntelenül Istent kereső ember szólal meg. Tehát az az ember, aki gyakran küszködik magával és Istennel is. Én úgy vélem, hogy csak ez a fajta vallásosság hiteles, és Reményik Sándor "istenes verseit" is ez hitelesíti.

Veres Emese-Gyöngyvér