Keresztutak

Franciahon szívében nagyszabású találkozót szervezett a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) tagországainak fiataljai számára április utolsó hetében. A Lyon központjától néhány kilométerre fekvő Ecully negyed hétköznapjait huszonhét különböző országból érkező lelkes evangélikus aktivista dobta fel pár napra. Az öt földrész majd harminc képviselője többek között egymástól gyűjtött ötleteket arra, hogyan lehetne még tovább építgetni, bővíteni "lutheránus birodalmunkat" a modern média eszközeivel, s felvenni a harcot a világot ellepő "tömegkommunikációs szennyeződés" ellen...

"We cannot NOT communicate!" azaz: "Nem tudunk NEM kommunikálni!" - szögezi le a szövetség a Communicating Communion, azaz Kommunikáló Közösség elnevezésű program fő irányelveit tartalmazó alapítódokumentumában. Először 2002-ben fogalmazódott meg az igény szélesebb körű médiamunkára, melynek legfőbb célkitűzése a világi fiatalok megszólítása. A kommunikáció "létfenntartó erő", mások számára "meghatározza a valóságot", "minden érzékre hat", "kétoldalú folyamat". Nagy felelőssége van annak, aki bármit is közönsége elé tár, mert akaratlanul is valamiféle értékrend szűrődik át rajta. Ezért fontos, hogy a keresztény "kommunikátor" tisztában legyen tevékenységének következményeivel. Még a hallgatással, illetve a csend megtörésével is közlünk valamit, ezeknek is lehet üzenetük.

Az Argentínától és Brazíliától Kanadán és Kalifornián, valamint Mozambikon, Zimbabwén, Madagaszkáron, Finn- és Svédországon keresztül egészen Indiáig és Ausztráliáig ívelő, 2007-ben véget érő képzési program résztvevőire igazi csendtörőként számítottak a genfi szervezők. Csendet törni a keresztény igazság megismertetése, továbbadása céljából - egy új nemzedék bevetésével. A misszió elnevezése is ezeket a gondolatokat foglalja magába: Towards A Communicating Communion - A Youth Vision (szó szerint körülbelül "Egy kommunikáló közösség irányába - fiatal szemmel").

Az LVSZ Crec Avex elnevezésű médiacentrumában összegyűlt negyven-negyvenöt "reformátor" rendelkezésére komoly technikai felszerelést bocsátottak a hatékony tanulás és az együtt munkálkodás érdekében. Öt munkacsoport "kreatívkodott" párhozamosan napokon át valamilyen médiaterületen: rádióadást az Audio, híradót a Video, "hetilapot" a Magazine, weboldalt pedig a Web Group volt hivatott szerkeszteni a kimerítő együttlétek alatt. Munkánkat minden kis műhely élén egy-egy olyan "beépített ember" (Resource Person) segítette, aki a "civil" életben hivatásszerűen folytat hasonló médiatevékenységet. Az ötödik munkacsoportnak, a külön erre a hétre szerveződött hírügynökségünknek a tagjai pedig folyamatosan elláttak bennünket feldolgozásra váró nyersanyaggal.

A képzeletbeli közönségünknek készülő anyagok minden szekcióban egy téma, a HIV/AIDS-vírus globális problémája köré szerveződtek. A fiatalok három éven át tartó képzését előkészítő testület megfogalmazása szerint ugyanis fontos szempont, hogy a leendő kommunikátornemzedék világos, ferdítésektől mentes, objektív álláspontot tudjon képviselni az ehhez hasonló, világméretű kérdésekben. Így fogadhattuk első vendégként hétfő reggel a brazil származású Rudelmar de Fariát, az LVSZ állandó munkatársát, aki az AIDS körül kialakult társadalmi hiedelmeket próbálta helyreigazítani, helyesbíteni előadásában, többször is alkalmazva a "Breaking silence!", azaz "Csendtörést!" felszólítást. Egy keresztény értékrendet képviselő, hiteles médium, azaz "közvetítő" nem kerülheti meg például az óvszerhasználat, a (homo)szexualitás - sok egyházban jellemzően prüdériából elhallgatott - témakörét, nem rejtőzhet a kérdéssel természetszerűen együtt járó "szakzsargon" mögé, kerülgetve a forró kását... A témában a meghívottak közül felszólalt többek között az az ausztrál fiatalember is, aki tizenöt éve fertőzötten végez szolgálatot sorstársai között, és harcol az őket ért, tudatlanságból származó megbélyegzés és diszkrimináció ellen. A vele készített tévé- és rádióinterjúk, valamint a megszólaltatott résztvevők különvéleménye szintén szerves része lett a készülő médiatermékeknek, melyeket a csoportok a hét végén mutattak be egymásnak.

Az együtt töltött öt nap legmaradandóbb élménye a több színtéren párhuzamosan zajló csapatmunka és a határidőre megoldandó feladatok összehangolása volt. Minden résztvevő alapvetően két csoport tagjaként aktívkodott: régiója (Európa, Ázsia, Észak-Amerika, Latin-Amerika, Afrika), valamint médiacsoportja szerint. Mindennap más világrész képviselői tartottak lényegre törő prezentációt a saját régiójukban folyó egyházi tevékenységről. Nem kis fejtörést okozott persze közös pontot találni a svéd, norvég, finn, német, francia, lengyel, orosz és horvát kollégákkal, kolleginákkal... Rugalmasabb kereteket és meghittebb légkört biztosított viszont a szintén kontinensekre kiosztott feladat: a reggeli áhítatok levezénylése. Az amúgy hivatalosan angol nyelven zajló konferencia lelki alkalmai mindig az anyanyelv felidézésének színterévé váltak: nemzetközileg ismert dallamok csendültek fel nem csak angolul, az Oratio Oecumenica az éppen felolvasó nyelvén, a Miatyánk pedig mindig huszonhét nyelven szólt egyszerre... Ilyenkor valami pünkösdi áhítat szállta meg az embert a nem mindennapi élmény hatására.

A kommunikáció nem pusztán értelmi folyamat kell, hogy legyen. "A fej és a zseb között ott van a szív": ötleteinknek, az éppen megfogalmazódó gondolatcsíráknak át kell szűrődniük egy olyan "érzelmi hálón", melyen bizonyosan fennakadnak a keresztény kommunikátor eredeti célját meghiúsító szenynyeződések, és amely a helyes irányba tereli kezének mozdulatát. A világban kallódó több száz millió fiatal saját keresztény kortársai hangjára vár, hogy azok végre megtörjék a csendet, és közvetítői legyenek annak az Igazságnak, amelytől a társadalmat (hallgatásával) néha szinte megfosztja az egyház. Ilyen "riadót" fújt legutóbb az LVSZ Ecullyben, és hangja épp terjedőben van a világ négy égtája felé. A riadót reménység - reménységünk - szerint akár ébredés is követheti...

HáDé