Keresztutak

Emlékezetes út marad mindenki számára, akinek megadatik, hogy felkeresse azokat a városokat, amelyekhez reformátorunk, Luther élete és tevékenysége kötődik. A történelmi helyszínek látványa, a látogatók áradata, az idegenforgalom érdekei azonban nemcsak megmutatják a múltat, hanem el is takarják. Nincs másképpen ez abban a városban sem, ahol 1517. október 31-én Luther kiszögezte 95 tételét.

"Néhány hónapot Wittenbergben töltve elmondhatom, hogy itt a múzeumba zárt reformáció, a históriai értékkonzerváló megközelítés veszélye fenyeget" - mondta előadásában D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök, aki jelenleg az ottani Luther-Zentrumban tevékenykedik. Egy kicsiny, de felkészült szakembergárda fáradozik a lutheri örökségnek, ennek a gazdag ajándéknak a feltárásán és továbbadásán, hogy "abból az emberek, a világ javát, üdvösségét, Istennel és emberekkel történő megbékélését" munkálják a 21. században. Igen figyelemreméltó jelenség, hogy az egyik oldalon a világ minden részéből - nem csak keresztény - turisták érkeznek Wittenbergbe, igazolva ezzel Luther világhírét. S hozzátehetjük: nehéz feladat elé állítva az idegenvezetőket, akik a reformáció lényegét igyekeznek elmagyarázni, mondjuk az egészen más kulturális és vallási háttérből érkező japán turistáknak. Az érdeklődők között magyar gyülekezeti és konfirmanduscsoportok jövetelére is számítanak. Ugyanakkor - s ez a másik oldal - kapcsolatot keresnek a Luther-központtal kormányok, római katolikus egyetemek is, mert szükségesnek tartják a reformátor megismerését.

Luther tehát nemcsak a múlté, hanem olyan tanúja Krisztusnak, aki mindmáig fontos ösztönzést adhat korunk kereszténységének is. Ezért helyénvaló a megállapítás, hogy ne "vissza Lutherhez" legyen a jelszavunk, hanem inkább: "előre Lutherrel".

"Mit jelent ma Wittenbergből nézve Luther az egyházak, az ökumené, a vallások világa és a szekuláris környezet számára?" - tette fel a kérdést Harmati Béla; válaszul öt fontos vonást emelt ki. Luther (1) segít a 21. század emberének, hogy hitbeli választ kapjon végső kérdéseire, mert a tudományos világkép adós marad vele; valamint (2) segít felfedezni a keresztény hit lényegét. (3) Teológusként nem a beszűkülés vagy a bezárkózás jellemezte, hanem hozzászólt kora kérdéseihez. (4) Nem igényelt magának rangot, s miközben harcolt vagy szenvedett, tudott nevetni is. (5) Luthert kutatva a reformátor újabb és újabb vonásait fedezhetjük fel, így továbbra is feladatunk megmutatni, mi az, ami művéből ma is időszerű.

Az előadásra a Magyarországi Luther Szövetségnek az április 30-án a Deák téri gyülekezeti teremben tartott közgyűlésén került sor. Amint az elnöki jelentésben elhangzott, a szövetség tevékenysége elsősorban a soproni tagozat havonta megrendezett összejövetelein, valamint a budapesti tagozatban folyik. Változatlanul célkitűzés a Luther-művek fordítása és kiadása. Két újabb mű megjelentetése várható a közeljövőben az anyagi lehetőségek függvényében. A közgyűlés köszönetét fejezte ki a soproni tagozat szervezéséért dr. Lang Jánosné tanárnőnek, Szimon János nyugalmazott lelkésznek és Gabnai Sándor lelkésznek.

A közgyűlés magáévá tette dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanár javaslatát, hogy alakuljon meg az emlékbizottság, amely előkészíti a lutheri reformáció megindulása 500. évfordulójának a megünneplését. A 2017. év ugyan még távolinak tűnik, akkorra új nemzedék kap vezető szerepet számos tisztségben; éppen azért, hogy ne minden előkészület nélkül szakadjon rájuk a felemelő feladat, már most meghatározó lépéseket kell tenni.

A Luther-szövetség tagjai értékes örökséget támogatnak hűségesen és csendesen - nem is csak evangélikus egyházunk érdekében -, várva egyes személyek és gyülekezetek csatlakozását.

"A madarak pedig aggodalmaskodás és fösvénység nélkül repülnek, nekünk éppen így aggodalmaskodás és fösvénység nélkül kell dolgoznunk." (Luther Márton: A jó cselekedetekről; Takács János fordítása.)

Reuss András