Élő víz

Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Szentháromság ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéiből - néhány ószövetségi hívás mellett - Jézus hívó szava hangzik felénk. A megnyugvás nem csupán a lelki békét, hanem "az" üdvösséget jelenti az ember számára. "Jöjjetek, mert már minden készen van"; a nagy vacsora elkezdődött, az Úr Szolgája mindenkit hív, és "boldog az, aki Isten országának vendége" (Lk 14,17.15). "Ha úgy éreznéd, hogy nincs szükséged úrvacsorára, maga az, hogy hidegnek és kedvetlennek érzed magad a szentségre, eléggé mutatja, mennyire szükséged van rá" - figyelmeztet reformátorunk. Pál szerint is a testté lett Ige, Jézus által van csak szabad utunk egy Lélekben az Atyához. "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe (a Szentháromság) Istennek." (Ef 2,19) Választhatunk, hogy a bölcsesség vagy a balgaság hívogatását fogadjuk el: "Jöjjetek, (...) járjatok az értelem útján! (...) A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme..." (Péld 9,5.6.10) A bölcsesség házának hét oszlopa s Midján papjának hét leánya is a teljességre utal. Reuél hívása Mózesnek szólt: "Hívjátok ide, és egyék velünk!" Ezután Isten is elhívta őt, mert "rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk" (2Móz 2,20.25). Anna, Sámuel leendő édesanyja a Seregek Urát hívta segítségül, "miután ettek és ittak, (...) könyörgött az Úrhoz..." (1Sám 1,9.10) Az Úr Jézus a tanítványait hívta, hogy közreműködjenek négyezer éhes férfi és családjaik megvendégelésében, s "vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak" (Mt 15,36). A hét kenyérből származó hét teli kosár maradék szintén a teljességre, a tökéletességre utal, s a kenyérszaporítás csodája a nagy vacsora előképe; mindezek Isten országában várnak az ő népére. A tetteink méltó büntetését, a kínhalált elszenvedő Jézus ide hívja a kereszten őt királyának elfogadó gonosztevőt is: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43) Mi már tudhatjuk, hogy ahol Jézus van, ott van a paradicsom, s Luther így biztat: "A lator közülünk való, s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi is a Krisztushoz! Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak: Legyen néked a te hited szerint." Jeremiás által maga Isten hívja haza népét a fogságból, és nagy vacsorát, örömünnepet készít nekik (is), "mert megváltotta az Úr Jákóbot, megszabadította..." (Jer 31,11) Ez a prófécia is a mennyei Jeruzsálem előképe, ahol "halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás" (Jel 21,4). Az Úr ide hív minket is, s Dáviddal így felelhetünk: "Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én (...) megmentőm, (...) nála keresek oltalmat..." (Zsolt 18,2-3) "Jöjjetek, Isten Fia hív: / >>Térj énhozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek!<<" (EÉ 435,1) Meghalljuk-e a hívást?

Garai András