Evangélikusok

Már csak a legidősebb és újabban a legfiatalabb lelkészek között találunk olyanokat, akiket D. dr. Prőhle Károly nem tanított. Sopronbánfalvi lelkészként 1941 és 1950 között német lektor volt a soproni teológián. 1950-től 1958-ig a gyakorlati, 1958-1982 között az újszövetségi, 1982 és 1989 között a rendszeres teológia professzora. Nyugdíjazása után egészen 1998-ig előadta még a vallástörténetet és a filozófiatörténetet - nemcsak nyolcvanas éveit meghazudtoló, hanem sokszor a fiatalabb kollégákat, de még a huszonéves hallgatókat is megszégyenítő fizikai, szellemi és lelki frissességgel.

Szinte minden magyar nyelvű evangélikus él azokkal a művekkel, amelyekkel egyházunkat gazdagította. Luther Kis kátéja 1953-ban jelent meg ma is használatos fordításában. Bibliai helyekkel és a Nagy kátéból vett részletekkel egészítette ki a szöveget, hogy egyszerű, mégis tartalmas hittankönyvet adjon kézbe, amikor más lehetőség nem volt. Az énekeskönyv 1955-ös új kiadásának munkálataiban is részt vett. A ma is használt imádságos részt ő állította össze; az ő munkája a Tízparancsolat alapján készült úgynevezett gyónótükör - amely még ma is alkalmas a gyónási és úrvacsorai előkészületre -, illetve az imádkozás heti rendje, a hét napjainak reggeli, déli és esti imádságával.

Az új istentiszteleti rend, az Agenda, amely Raffay Sándor 1932-es kezdeményezését váltotta fel, 1962-ben jelent meg, átdolgozása pedig 1986-ban. Prőhle Károly mindkettőben mértékadó, noha nem kizárólagos szerepet játszott. A kettő megjelenése között eltelt közel huszonöt év beszélgetéseinek, vitáinak és küzdelmeinek a végeredménye a különféle rendek sorrendiségében is lecsapódott, amint ezt a kísérő szavak tükrözik. Míg 1962-ben először az úgynevezett énekverses rend továbbfejlesztett változatát tartja bevezetendőnek, közöl egy rövidített rendet (például délutánra vagy szórványba), majd végül, harmadikként egy liturgikus rendet azzal, hogy "megfelelő előkészítés után ehhez kell alkalmazkodni mindenütt, ahol jelenleg az egységes rendnél gazdagabb liturgiai rend van használatban", huszonnégy évvel később, 1986-ban a sorrend ez: énekverses rend, liturgikus rend, rövid rend. S itt a rendek egyenjogúan vannak egymás mellett. Amint írja: "Törekedni kell arra, hogy minden gyülekezet mind a három istentiszteleti típust megismerje, megszeresse és rendszeresen használja. Ezzel a célkitűzéssel az Agendában adott keretek között bőséges lehetőség nyílik gyülekezeti istentiszteleteink liturgikus megújulására." A Szentírást 1975 óta az úgynevezett ökumenikus fordításban olvassuk, amelyet a Magyar Bibliatanács ad ki. Prőhle professzor az újszövetségi fordítóbizottság munkájában együtt dolgozott - mint a bizottság tagja, majd elnöke (1964-1975) - református kollégákkal.

Hazánkban magyarul, külföldön idegen nyelven megjelent tanulmányainak vázlatos jegyzéke a tiszteletére kiadott kötetben tíz oldalt tesz ki. Teológiai jegyzetein kívül három kiadványnak egyedüli szerzője. Az evangélium igazsága a közelmúltig az egyetlen elérhető középiskolai és felnőtthittankönyvünk volt. A Lukács evangéliumának magyarázata igényes, építő és közérthető bibliai kommentár. A Luther Márton négy hitvallása című munkája a reformátor alapvető írásait tartalmazza találó korrajzzal és bevezetéssel.

Azonban nem arra törekedett, ami látható: életművét szívekbe rótta. Talán a kilencvenedik születésnapján köszöntöttük, amikor válaszolni kívánt, de a hallgatók lelkes tapsa nem engedte megszólalni. Ő mutatóujjával az égre mutatott, mintha ezt mondta volna: ne embert ünnepeljetek, hanem Istennek mondjatok Krisztusért hálát és dicséretet.

Nem szónoki gesztus volt ez nála, hanem az élete.

Dr. Reuss András