Kultúrkörök

Két „láthatatlan” szószékről szól(t) általa az ige. Az egyik az orgonapad volt, a másik pedig az Evangélikus Élet Élő víz rovata. A „láthatatlan ember”, Gáncs Aladár legutóbb május 31-én vált „láthatóvá”, Élő víz című könyvének budapesti bemutatóján. A lapunkban rendszeresen olvasható, közkedvelt írások szerzőjét a kötetet megjelentető Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter köszöntötte, majd Keveházi László lelkész és T. Pintér Károly, lapunk főszerkesztője méltatta az írót és legújabb kötetét.

Szerkesztőségünkben gyakran szól a telefon. Sokszor előfordul, hogy a hívó fél Gáncs Aladár írásait „követeli”. Nem csoda, hiszen kevesen tudnak olyan egyszerűen, mindenki számára érthető módon szólni keresztény hitünk nagy kérdéseiről, mint ő. Az olvasók nemcsak ezeket az írásokat, hanem a szerzőt is ismerik és szeretik, nem meglepő tehát, hogy a kiadó könyvesboltjában rendezett könyvbemutatóra is sokan elzarándokoltak.

Nemcsak köszönő, hanem köszöntő szavak is elhangzottak, amikor Kendeh K. Péter megnyitotta a családias hangulatú ankétot, hiszen új kötetének megjelenése mellett nyolcvanadik születésnapja alkalmából is gratulálhatott a népszerű szerzőnek.

A könyvbemutatón elsőként Gáncs Aladár személyét és munkásságát mutatta be, illetve ismertette röviden Keveházi László, a kötetet lektoráló nyugalmazott lelkész. Mint azt a lapunk május 8-ai számában közölt „születésnapi interjúban” is megírtuk, a szerző családjában Mária Terézia óta hat egymást követő generáció választotta a lelkészi hivatást. Gáncs Aladár Csepelen, majd Nyíregyházán szolgált, és a lelkészi munka mellett a zenei pályát is hivatásának tekintette. Lelkipásztori munkája során rendkívül fontosnak tartotta az az ébredés ügyének előmozdítását.

Hogy még most is ezt teszi, annak bizonysága a most megjelent kötet, melynek egy-egy darabja – T. Pintér Károly szavaival élve – „a lényeg másfél flekkben”. Maga a szerző az Élő víz rovat szerzőjeként végzett másfél évtizedes szolgálatának nehézségét és szépségét emelte ki. Mint mondotta, neki is meg kellett tennie egy utat, amíg eljutott oda, hogy lelkésszé és az evangélium, közelebbről az ébredés ügyének előmozdítójává váljon. Hiszen ő „csak” zenész akart lenni – az ébredés miatt lett lelkipásztorrá és íróvá. „Nem születtek volna meg ezek az írások – hangsúlyozta –, ha nem hinném, hogy Jézus Krisztus nem a tömegekkel foglalkozik, hanem személyesen szólít meg. És amikor hangzik az ige, megindul Isten harca az emberért.”

Ugyancsak ez történik – teszi hozzá mindehhez a krónikás – az Élő víz olvasása közben…

GaZsu