Kultúrkörök

Két „láthatatlan” szószékrõl szól(t) általa az ige. Az egyik az orgonapad volt, a másik pedig az Evangélikus Élet Élõ víz rovata. A „láthatatlan ember”, Gáncs Aladár legutóbb május 31-én vált „láthatóvá”, Élõ víz címû könyvének budapesti bemutatóján. A lapunkban rendszeresen olvasható, közkedvelt írások szerzõjét a kötetet megjelentetõ Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter köszöntötte, majd Keveházi László lelkész és T. Pintér Károly, lapunk fõszerkesztõje méltatta az írót és legújabb kötetét.

Szerkesztõségünkben gyakran szól a telefon. Sokszor elõfordul, hogy a hívó fél Gáncs Aladár írásait „követeli”. Nem csoda, hiszen kevesen tudnak olyan egyszerûen, mindenki számára érthetõ módon szólni keresztény hitünk nagy kérdéseirõl, mint õ. Az olvasók nemcsak ezeket az írásokat, hanem a szerzõt is ismerik és szeretik, nem meglepõ tehát, hogy a kiadó könyvesboltjában rendezett könyvbemutatóra is sokan elzarándokoltak.

Nemcsak köszönõ, hanem köszöntõ szavak is elhangzottak, amikor Kendeh K. Péter megnyitotta a családias hangulatú ankétot, hiszen új kötetének megjelenése mellett nyolcvanadik születésnapja alkalmából is gratulálhatott a népszerû szerzõnek.

A könyvbemutatón elsõként Gáncs Aladár személyét és munkásságát mutatta be, illetve ismertette röviden Keveházi László, a kötetet lektoráló nyugalmazott lelkész. Mint azt a lapunk május 8-ai számában közölt „születésnapi interjúban” is megírtuk, a szerzõ családjában Mária Terézia óta hat egymást követõ generáció választotta a lelkészi hivatást. Gáncs Aladár Csepelen, majd Nyíregyházán szolgált, és a lelkészi munka mellett a zenei pályát is hivatásának tekintette. Lelkipásztori munkája során rendkívül fontosnak tartotta az az ébredés ügyének elõmozdítását.

Hogy még most is ezt teszi, annak bizonysága a most megjelent kötet, melynek egy-egy darabja – T. Pintér Károly szavaival élve – „a lényeg másfél flekkben”. Maga a szerzõ az Élõ víz rovat szerzõjeként végzett másfél évtizedes szolgálatának nehézségét és szépségét emelte ki. Mint mondotta, neki is meg kellett tennie egy utat, amíg eljutott oda, hogy lelkésszé és az evangélium, közelebbrõl az ébredés ügyének elõmozdítójává váljon. Hiszen õ „csak” zenész akart lenni – az ébredés miatt lett lelkipásztorrá és íróvá. „Nem születtek volna meg ezek az írások – hangsúlyozta –, ha nem hinném, hogy Jézus Krisztus nem a tömegekkel foglalkozik, hanem személyesen szólít meg. És amikor hangzik az ige, megindul Isten harca az emberért.”

Ugyancsak ez történik – teszi hozzá mindehhez a krónikás – az Élõ víz olvasása közben…

GaZsu