Keresztény szemmel

Az úgynevezett rendszerváltozás óta sokféle ünnep gyűrűzött be hozzánk; ezek egyike a június harmadik vasárnapján esedékes apák napja. Először furcsán tekintettem rá, de végül is megvan a létjogosultsága. Igen, az édesanyák, az anyák napja sokkal fontosabb. Azoké, akik teljesen odaáldozzák magukat gyermekeiknek, családjuknak. Akik a lakást otthonná tudják varázsolni… De nem baj, ha valamilyen módon az édesapákra is gondolunk. Azokra, akik szintén a családjukért akarnak élni.

Most hadd gondoljak nem a gyermekek, hanem az édesapák oldaláról erre az ünnepre. Mi a felelősségem nekem mint apának? A Bibliából 3Jn 4 áll elém: *„Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”* (Károli-fordítás) Három kérdést fogalmazzunk meg most a magunk számára!

Jó, ha törődünk gyermekeink feladataival, érdeklődünk problémáik iránt; jó, ha sportolásra buzdítjuk őket, és mellettük állunk a tanulásban. De a legfontosabb az, hogy a lelki növekedésben segítsük őket. Örömöm-e, az-e a legnagyobb örömöm nekem mint apának, hogy gyermekeim az igazságban járnak? Szánok-e időt arra, hogy a lelkiekről, a hit dolgairól beszélgessek velük? Akarom-e, hogy gyermekeim az Úr követésében járjanak?

Nekünk, édesapáknak felelősségünk, hogy életünkkel is példát mutassunk. Senki sem vezethet előrébb valakit, mint ahol ő maga tart. Csak küldöd a templomba, vagy te is vele mész? Csak tőle várod, hogy rendes legyen, vagy te is becsületesen igyekszel élni? Látszik-e rajtad, hogy hiszed is, amit mondasz? Tartasz-e áhítatot a családodnak? Vezeted-e őket az élet minden területén a magad példájával? Vajon azt látják-e a gyermekeim és a feleségem, hogy nekem magamnak is öröm a Bibliát olvasni és Isten akarata szerint cselekedni? Tényleg lelki vezetője is vagyok a családomnak? Vagy mindenkinek magánügye a hit kérdése?

Végül – visszatekintve arra a több mint harminc évre, amióta apa vagyok – azt is meg kell vallanom: nem voltam mindig olyan a gyermekeimhez, amilyennek lennem kellett volna; nem tettem mindig azt, amit helyes lett volna. Talán más apák is érzik ezt. Mit tehetek eddigi életem hibáival és bűneivel? Csak egyet: kérem az Úr bocsánatát és azt, hogy erősítsen meg a jóban Jézus Krisztus által. *„Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”* (Zsid 4,16; Károli-fordítás) Akkor lesz egy édesapa jó példa, ha gyermeke rajta keresztül megérti, hogy milyen a mennyei Atya, aki vezeti és szereti őt.

Édesapák! Ez az idei apák napja tanítson bennünket arra, hogy legyünk a célunkban biztos, az Úrra tekintő és alázatos pásztorai kis családunknak, otthoni gyülekezetünknek!

Széll Bulcsú