Egyházunk egy-két hete

Rossz szóhasználattal „ünneptelen félévnek” nevezzük a Szentháromság ünnepétől adventig tartó időszakot. Helytelenül, hiszen a vasárnapok ekkor is a teremtő Atya, a megváltó Krisztus és a szabadító Szentlélek ünnepei, és természetesen bőségesen akad más egyházi, gyülekezeti ünnepi alkalom is. Úgy, ahogyan Kondoroson, ahol június 12-én arra emlékeztek, hogy tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését a nyugdíjasház.

„Elmondták nekem, hogy a ház lakói és dolgozói minden reggel Isten áldását kérik napjukra” – mondotta igehirdetésében *Gáncs Péter,* a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. „Így van ez jól, hiszen csak úgy működhet, úgy működik a ház is, életünk is, ha megvan ez az áldás. Az Úrral tusakodó Jákób a példa erre, aki tudta, hogy új életét csak Isten áldása alatt kezdheti meg” – fejtette ki a püspök.

Áldást kívántak az ünnepi közgyűlésen elhangzott köszöntések is. *Sztojanovics András* – aki tíz esztendővel ezelőtt a kondorosi gyülekezet lelkésze volt – elmondta, hogy a „nyugdíjasház” elnevezés a nyitottságot kívánta kifejezni: a háznak és az építő gyülekezet szívének a nyitottságát. Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy az elmúlt évek alatt a ház tovább bővült, épült – hála az építőknek, a segítőknek. A tizedik évfordulót is munkával köszöntötték: beépítették az épület tetőterét. Az építkezések költségeit szinte teljes egészében a gyülekezet fedezte, az országos egyház segítségével. A hat lakóval indult otthonban ma már harminchatan élnek.

A nyugdíjasházban lakók, az ott dolgozók és az ünneplő gyülekezet körében áldotta meg a püspök a reménység szerint még sok évtizedig élő, működő létesítményt.

W. A.

Regionális hozzárendelés: Kondorosi Evangélikus Nyugdíjasház