Egyházunk egy-két hete

Amikor egy gyermek világra jön, hosszú ideig szülei segítségére szorul. Aztán egyszer csak talpra áll, és elindul, hogy egyedül fedezze fel a világot. Így volt ezzel egy „lelki gyermek”, a csillaghegy–békásmegyeri egyházközség leányegyháza, Piliscsaba is. A helyi evangélikus közösség vezetői és tagjai nemrég az önállósodás mellett döntöttek. A presbitériumot és a megválasztott tisztségviselőket június 10-én iktatta be hivatalukba Bence Imre esperes.

A fővároshoz közeli településen kilencven fő döntött úgy, hogy önálló evangélikus gyülekezetet hoz létre. A közösség presbitériumának és tisztségviselőinek iktatása után *Mocsáry Dezső* felügyelő a döntést elsődlegesen a széles szolgálati területtel indokolta.

A szoros értelemben vett gyülekezeti lelkészi munka mellett igény van az itt élő mozgássérültek lelkigondozására, az egyetemisták pásztorolására, továbbá konferenciák szervezésére is. Ezenkívül az egyházközség gyarapodó gyermeklétszáma és az ide költöző evangélikusok elérése igényel időt és energiát. – Távirati stílusban talán így lehetne a legtömörebben összefoglalni a *közelmúlt* evangélikus vonatkozású piliscsabai történéseit.

Az evangélikusság csabai *régmúltja* egyébiránt nyolcvanegy esztendőt tesz ki. Pauer Irma főnök asszony ugyanis 1924. október 1-jén alapította meg itt a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet. Ennek működése és szolgálata vonzotta a környező települések evangélikusságát is. Több telket vásároltak, és kialakult a mai terület, amely alapvetően két részből áll: a mai Béthel Missziói Otthonból és a Siló Társas Lakóotthon és Önálló Élet Központból.

Ez volt tehát a múlt. A jelenről *Thurnay Béla* ad bővebb felvilágosítást, aki június 10-től kezdve gyülekezeti munkatársként folytatja eddigi szolgálatát. A korábbi évekhez hasonlóan a továbbiakban is ő végzi a lelkészi munkát mindaddig, amíg a megválasztandó lelkipásztor át nem veszi. Mint megtudhattuk tőle, egyházszervezeti szempontból a piliscsabai gyülekezet először az óbudai egyházközséghez tartozott, később a csillaghegy–békásmegyeri gyülekezet szórványa volt, majd 2003. január 1-jétől annak leányegyházává vált. Ez év május 10. óta pedig önálló. Thurnay Béla még hozzátette, hogy a 2001-es népszámlálási adatok szerint a településen százötven evangélikus él. A gyülekezetnek ma kilencven tagja van, közülük több mint negyven gyermek. Ennek oka, hogy egyre több, főként kisgyermekes család választja lakóhelyéül ezt a fővároshoz közeli települést.

„Én is »kiköltöző« vagyok” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Szigeti Zita hitoktató. „Korábban a kelenföldi gyülekezet tagja voltam – folytatja –, ezért természetes volt számomra, hogy új lakóhelyemen is bekapcsolódjam a gyülekezeti munkába. Az istentiszteletek alatt zajlik a gyermek-bibliaóra. Ezenkívül, ha van konfirmandus korú diák, magától értődően tartunk konfirmációi oktatást is. 2001 óta évente szervezünk gyülekezeti táborokat és kirándulásokat a gyerekeknek, ezeket nagyon szeretik. A gyermekmunkát 2000 és 2004 ősze között végeztem. Mikor édesanya lettem, a stafétabotot *Nagy Zsuzsának* és *Csizmazia Sándornak* adtam át. A teendők elvégzésében nagy segítségünkre van *Thurnay Béláné,* Vilma néni is.”

Mintegy zárszóként még hozzáfűzi: „Munka akad bőven, több is, mint amit egykori anyagyülekezetünk – kijárással – támogatni tudott volna. Bízunk benne, hogy a kiírt pályázat nyomán hamarosan lesz lelkészünk, aki összefogja, tanítja ezt a közösséget.”

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség