Egyházunk egy-két hete

A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon adott helyet az elmúlt héten a sorrendben negyedik lelkészakadémiának. A továbbképzésen részt vevő lelkészeknek nemcsak komoly, alapos teológiai munkára volt lehetőségük, hanem lazább, a testvéri közösséget erősítő programokról is gondoskodtak számukra a házigazdák.

Az egyik szervező, *Németh Zoltán* szerint a korábban megrendezett lelkészakadémiákat is mérlegre téve elmondható, hogy a kurzusokat életre hívók szándéka igazolást nyert. Van létjogosultságuk az ilyen jellegű, többnapos továbbképzéseknek, van érdeklődés és igény a lelkészek körében az egyes teológiai kérdéskörökben való elmélyülésre. Mindegyik alkalomról állítható, hogy sikeres volt. Ez természetesen annak is köszönhető, hogy az eddig felkért előadók mind szakmailag, mind emberileg teljes odaadással vettek részt a munkában – fejtette ki a bánki gyülekezet pásztora.

A lelkészakadémiák indulásakor többekben ott munkált a félelem, hogy a lelkészek meg tudják-e majd oldani, hogy ilyen hosszú időre kilépjenek a gyülekezeti szolgálatból, és végig részt vegyenek a munkában. Németh Zoltán szerint összességében ki lehet jelenteni, hogy e téren fegyelmezettek voltak a lelkészek. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy-egy kurzus két hétig tartson (a hétvégéket is beleértve), de végül a realitásokat szem előtt tartva a nyolcnapos időtartam mellett döntöttek. Igaz, ezzel együtt is előfordult mindegyik kurzuson, hogy valakinek egy-egy kazuális szolgálat miatt haza kellett mennie, de ezek a távollétek a lehető legrövidebbek voltak.

Németh Zoltán úgy vélte, hogy az egyes kurzusokból levonható tanulságok figyelembevételével változhatnak az alapelvek és a külsőségek egyaránt, de minden változtatást a lelkészakadémiák színvonalemelésének rendelnek alá.

Alapvető szándék marad, hogy ezek a tanfolyamok megerősítést adjanak teológiailag, hitbelileg és lelkileg egyaránt, ugyanakkor arra is törekednek a szervezők, hogy új utakat kínáljanak fel a lelkészeknek a jól kitaposottak mellett. Lehet másként is gondolkodni, más eszközökhöz is folyamodni a teológiában és a konkrét lelkészi munkában egyaránt. A jövőben hangsúlyozottan törekednek arra, hogy ilyen „kizökkentő” hatásuk is legyen a kurzusoknak.

A lelkészakadémiák témaválasztásának egyik felelőse a kezdetektől fogva *dr. Varga Gyöngyi* egyetemi adjunktus volt. „Az egyes kurzusok témaköreinek összeállításakor az első szempont az volt, hogy megmutassuk, milyen értékek vannak egyházunkban” – mondta. „Ezért az első körben azokat a teológusainkat, lelkészeinket kértük fel az előadások megtartására, akikről tudtuk, hogy van mondanivalójuk, illetve akik egy bizonyos teológiai témával behatóbban foglalkoztak. A témaválasztásban nagy szerepet játszott az is, hogy az illető előadó miben mélyedt el. Ezenkívül megpróbáltuk felmérni, hogy a lelkészek részéről milyen igények fogalmazódnak meg, milyen témák izgatják őket akár a teológia területén, akár a teológiával határos társtudományokban. Eddig még nem terveztük külső előadók felkérését, de mert egyházunk nem nagy egyház, és a lehetséges előadók köre viszonylag szűk, a későbbiek során gondolkodnunk kell azon, hogy minél szélesebb körből meghívott előadókkal dolgozzunk. Egyébként nekem mindig felüdülés a lelkészakadémia, mert együtt lehetek a lelkészkollégákkal, és minden alkalommal új impulzusokat kapok magam is. Ezeknek az együttléteknek a szíve a közösség. Van egymáshoz szavunk, figyelünk a másikra, hiszen nyolc napot egymás társaságában töltünk, ezáltal barátságok mélyülhetnek el vagy alakulhatnak ki. Ami pedig a témákat illeti, mindig sok újdonságot hallok. Nemcsak a résztvevőknek jelenthet ez ráeszmélést bizonyos dolgokra, hanem azoknak is, akik esetleg úgy gondolják, hogy járatosak az adott kérdéskörben” – fejtette ki érdeklődésemre dr. Varga Gyöngyi.

A legutóbbi lelkészakadémia előadója *dr. Csepregi András* tanszékvezető egyetemi tanár volt, aki *Helyettes áldozat vagy félelmet legyőző szeretet?* összefoglaló címmel Jézus halála árán kivívott győzelmének értelméről beszélt a hatalomra, az erőszakra és az aktív erőszakmentes ellenállás lehetőségére vonatkozó reflexiók fényében. A résztvevők megkísérelték Walter Wink teológiájának a tükrében újraolvasni és újraértelmezni azokat a legfontosabb bibliai textusokat, amelyek a kereszténység számára évszázadokon keresztül arra szolgáltak, hogy Jézus halálát és győzelmét helyettes áldozatként értelmezzék. Gustav Aulen munkája nyomán szó esett a „helyettes áldozat” megváltásértelmezésének klasszikus lutheránus kritikájáról. Terítékre került az is, hogy miként gondolkodott a helyettesítés motívumáról a 20. század két nagy evangélikus teológusa, Dietrich Bonhoeffer és *Dorothee Sölle.* Végül szó esett arról, hogy ki az az Isten, aki Jézusnak az erőszakkal szembeszálló, halálig menő ellenállása révén készíti el számunkra az utat, hogy megszabadulhassunk félelmeinktől.

A mélyreható teológiai munka komoly hangulatának oldása végett a szervezők remek pihentető programokról is gondoskodtak. A grillpartik mellett kaposvári színházlátogatás is szerepelt a programban, Németh Zoltán vezetésével pedig több alkalommal is embert és biciklit próbáló kerékpártúrára indultak a lelkészek. Nagyszerű keretet adott a kurzus munkanapjainak a napi nyitó- és záróáhítatok sora.

Az akadémián részt vevő lelkészek érzéseit, hangulatát *Sághy Balázs* ágfalvai evangélikus lelkész így foglalta össze: „Minden tekintetben hasznos, építő, a testvéri közösséget erősítő kurzusként éltem meg ezt a mostani lelkészakadémiát. Hasznos volt, hogy a szervezők megtalálták az egyensúlyt a komoly teológiai munka és a lazább szabadidős programok között. Az előbbi eredményeként egy nagyon lényeges teológiai kérdést tudtunk alaposan feldolgozni, az utóbbi nélkül viszont túl tömény és fárasztó lett volna ez a nyolc nap.”

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Balatonszárszói Evangélikus Leányegyház