Kultúrkörök

Vidám, színes, hangos, mozgalmas Ráday utcai programsorozatra és templomi, illetve zeneakadémiai koncertekre szólt a meghívó, amely hírül adta a II. református zenei fesztivál idei eseményeit. A június 10–12-ei hétvégén a zord idő, a szakadó eső és az évszázados júniusi hidegrekord ugyan falak közé – a Lónyai Utcai Református Gimnáziumba – „kényszerítette” a sátrakat, a színpadot, ám ez semmit nem vont le a szívvel-lélekkel szervezett, nagyszabású kulturális hétvége értékéből. Vidám, színes, hangos, mozgalmas volt, ki-ki megtalálhatta a számára legkedvesebb zenei stílust a gondosan összeállított „menüből”.

A kulturális eseménysorozat előzménye a 2002-ben és 2003-ban *Református énekek a Zeneakadémián* címmel megrendezett hangverseny, valamint a tavalyi I. református zenei fesztivál volt. Ezek sikerén felbuzdulva az idén (is) a népzene, a világzene és az egyházzene művelői, kórusok, folkzenekarok, dzsesszmuzsikusok, rézfúvósok műsora volt hallható – a sokszínűség és az ökumené jegyében. Ez évben újdonság volt, hogy a házigazda református egyház meginvitálta ünnepére a társegyházak és társintézmények képviselőit is: meghívást kaptak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai – így mi, evangélikusok is –, illetve a megfigyelői státussal rendelkező felekezetek.

Könyvkiadók, újságszerkesztőségek, hagyományőrzők, népművészek is bemutatkozhattak a programsorozatban – jelen volt egyházunk Luther Kiadója is–, amely iránt a világi médiumok is szokatlanul nagy érdeklődést tanúsítottak.

„Nyissuk ki szívünket és a kulturális fesztivált minden érdeklődő előtt. Mutassunk meg minél többet magunkból és az egyházak mindennapi életéből” – olvashattuk a meghívón *Böszörményi Gergely* fesztiváligazgató invitáló szavait.

A napközben zajló programok után az esti hangversenyek szempontjából szerencsére már közömbös volt az időjárás, mivel a Zeneakadémia nagyterme, illetve a Szilágyi Dezső téri református templom adott helyet a koncerteknek. A fesztivál programja bekerült a Kultucca, vagyis a Ráday utcai kulturális programok sorába, ami színvonalát, rangját, elismertségét, önkormányzati támogatottságát is jelzi. A határokon átívelő összetartozás jeleként határon túli előadók – erdélyiek, vajdaságiak, felvidékiek – is meghívást kaptak.

Böszörményi Gergely lapunk kérdésére a helyszínen elmondta: semmiben nem zavarta meg az eredeti elképzeléseket az időjárás, sőt bizonyos értelemben többletet is adott mind a fellépőknek, mind a fesztivál látogatóinak. „Csütörtökön délután kellett meghoznunk a nagyon nehéz döntést. Vigasztalanul ömlött az eső, és hideg volt. Négy meteorológiai szolgálat előrejelzését is lekértük Budapest területére – semmi jót nem ígértek… Mérlegeltünk, majd döntöttünk: bejövünk a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba. A vásározók, könyvsátrak, népművészek üdvözölték a döntést, és a zenészek is szívesen vállalták a zárt helyen való fellépést. Szerencsés helyszín ez, mert mindössze háromszáz méterre van a hittudományi kar épületétől, ahová eredetileg terveztük a fesztivál utcai részét. A Csillagpont ifjúsági találkozó is ugyanebben az épületben volt, így saját tapasztalatból is tudtam, hogy aulája és díszterme tökéletesen alkalmas rendezvényünk céljára. Egyetlen hátránya, hiánya van csupán: azok az emberek, akik utcai járókelőként találkoztak volna a programsorozattal, sajnos nincsenek itt” – fejtette ki az igazgató.

Amikor arról érdeklődtem, hogy érzi magát a második nap derekán, látva, hogy kitűnő a hangulat, így válaszolt: „Kicsit megnyugodtam. Az a nem várt helyzet állt elő, hogy a Lónyay utcai gimnázium kórusa, amely pénteken lépett fel, vendégkórusból házigazdakórus lett. Kétszáz diák tódult be a nagyterembe tegnap délben. Remek hangulat, »zsibongás« volt és van, annál is inkább, mert a fiatalok a tanév vége előtti utolsó héten már felhőtlenül tudtak örülni ennek a kulturális-lelki-szellemi élményeket nyújtó három napnak. *Bóna Zoltánnal,* a MEÖT főtitkárával egyébként írtunk is egy levelet az igazgatóknak, tanároknak, hogy azok a diákok, akik szeretnének kijönni erre a rendezvényre, megtehessék ezt, persze tanári felügyelet mellett. Feltett szándékom, hogy jövőre még szélesebb körben kínáljuk fel ezt a lehetőséget az egyházi oktatási intézmények diákjainak.”

De halljunk néhány gondolatot a résztvevőktől és egy közreműködőtől is.

Egy negyven év körüli hölgyet szólítok meg először az aulában, a könyvesstandnál. Éppen vásárolni készül a Luther Kiadó választékából. „Először vagyok itt. Mivel az ismerőseimtől sok pozitív véleményt hallottam, az idén magam is eljöttem” – mondja Magdi. „Katolikus vallású voltam, nemrég tértem át a református hitre. Jó, hogy ebben az eldurvult világban a hívő emberek bizonyságot tesznek a hitről, a keresztény szellemiségről, az értékekről, mert erre óriási szükség van! A keresztény ember másképpen gondolkodik a világról, mint az Isten nélkül élő. Jó találkozni egymással, és jó, hogy másokat is meg tudunk szólítani az evangéliumi üzenettel. Jövőre is szeretnék eljönni, Isten segítségével” – teszi hozzá.

Egy fiatalember véleményére is kíváncsi vagyok, hiszen mint Böszörményi Gergelytől hallottuk, a szervezők kiemelt figyelemmel fordultak a felnövekvő generációk felé. „Református vagyok. Tavaly és tavalyelőtt is részt vettem a zenei fesztiválon, iskolámmal, a Gödöllői Református Líceummal együtt” – mondja *Kovács Péter,* majd hozzáfűzi: „Tetszett a rendezvény, a zenék, a fellépő együttesek, ezért vagyok itt ebben az évben is. Ma délutánig biztosan maradok, és holnap is visszajövök.”

A fellépés előtti percekben sikerült miniinterjúra kérnem a délelőtti műsor egyik közreműködőjét, a Talitha Kúmi református ifjúsági zenekar egyik alapító tagját, *Szabó Andrást.*

– 2000-ben létesült a zenekar. Tavaly is felléptünk, akkor kint a Ráday utcán – válaszolja az idei fellépésük előzményeit firtató kérdésemre. – Sokan kérdezik, honnan jött a név. Valami eredetit kerestünk, ez pedig azért tetszett meg, mert egy az egyben Jézus szava. Nem második, harmadik fordítás, hanem így hangzott el Jézus szájából. Átvitt értelemben is, szó szerint is „ébresztő szó”, amely arra hív, hogy ébredjünk fel, és lássuk meg őt az életünkben. Jairus lányát keltette életre ezzel a két szóval.

*– Téged hogyan szólított meg Jézus ébresztő szava?*

– Egyházi gimnáziumba jártam, akkor is gondolkodtam már Istenről, de igazából utána kerültem be egy ifibe, Veszprémben. Ott egyre többet megtudtam Jézusról, egyre közelebb kerültem hozzá. Néhány év után megérett bennem a döntés, hogy egész életemet átadom neki. Fontos volt, hogy ezt így kimondjam: azt szeretném, hogy az egész életem az övé legyen.

*– Öt év igen szép kor egy fiatalokból álló, keresztény zenekar életében. Mi a siker titka?*

– Sokféle irányzat van a keresztény zenében, és a fiatalok alapvetően örülnek, ha kedvenc stílusukban – legyen az akár rap, akár progresszív rock – szólal meg a keresztény, bibliai tartalom. A miénk akusztikus műfaj, de a hangzást a dal, a mondanivaló is befolyásolja… Missziói vonatkozásuk is van a fellépéseknek, és nagyon jó, ha minél több evangélizáló zenekar jelenik meg. Világzene, református egyházzene, népi muzsika mind megszólal ezen a három napon. Én a hangsúlyt az evangélizálásra teszem.

Kőháti Dorottya