Élő víz

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

Szentháromság ünnepe után a negyedik héten az *Útmutató* reggeli és heti igéi Urunk szeretettörvénye szerint a kölcsönös teherhordozásra intik az Isten hívását meghalló híveket; ez az ítélkezés helyett a megbocsátást jelenti az embertársainkkal való kapcsolatunkban és földi hivatásunkban egyaránt. Jézusnak a mezei beszédben elhangzott erkölcsi tanításai egymás szeretetben való elhordozásával kapcsolatban adnak gyakorlati tanácsokat: *„Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. (…) Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek…”* (Lk 6,37–38) Pál azért „nem ajánlja”, hogy elítéljük embertársainkat, mert mindenki önmagáról fog számot adni Isten ítélőszéke előtt. Kerülnünk kell még a bűnre vezető alkalmakat is: *„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.”* (Róm 14,13) A bevezető zsoltár keretversének „ajánlata” viszont megszívlelendő: *„Nagy a te irgalmad, Uram, (…) és minden parancsolatod maradandó.”* (Zsolt 119,156.151) Isten Lelke gyógyító erő is, a testi-lelki gyógyulás pedig az Úr bűnbocsánatának a következménye – ma is. Jézus – a bénát hordozó emberek hitét látva – nekünk is mondja: *„Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom – így szólt a bénához –, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”* (Lk 5,24) Isten dicsőítését szolgálja a nyilvános bűnvalló imádság is: *„Az Izráel utódai (…) vallást tettek vétkeikről, (…) mi pedig hitszegők voltunk. Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet…”* (Neh 9,2.33–34) Nem hasonlít-e a mi keresztény életünk a terméketlen fügefáéhoz? A gyümölcstermés feltétele: *„…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.”* (Mk 11,25) Pál is a kölcsönös teherhordozásra és gondoskodásra figyelmezteti a Krisztus testét alkotó gyülekezet különböző, de egymásra utalt tagjait: *„És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi…”* (1Kor 12,26) Fél évvel a Megváltó testté létele előtt, Keresztelő János születésnapján édesapja minden lényeges információt előre „elénekel” fiáról, aki már nevével is hirdeti: az Úr kegyelmes! *„Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által…”* (Lk 1,76–77) „Nem kisebbítem Keresztelő Jánost, sőt nagyra értékelem. De (…) János csak szolga, s nem maga az Úr. Útmutató az igazi világossághoz…” (Luther) Pál a szeretet és a békesség Istene törvényének betöltéséről szól, s apostoli áldását küldi a korinthusiaknak (nekünk is): *„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”* (2Kor 13,13) Ó, „Atya, Fiú és Szentlélek! / Hiszem, veled célhoz érek, / Örökkön-örökké élek!” (EÉ 251,9)

Garai András