)
A hét témája
Isten félmondatos csodája
|
|
Az elmúlt évben, böjt első vasárnapján a nyolcvanezres város piciny, alig százfős gyülekezetéből hangzott az istentisztelet a rádióban. Sokak szíve rezdült együtt az énekek, az imádságok és az ige szavával. Akadt azonban valaki, akit a gyülekezetet bemutató műsorvezető egyik „mellékesen” elhangzott mondata is megérintett: „Bár a wittenbergi vártemplom kicsinyített másával büszkélkedő fiatal közösség úgy építette meg az istenházát – reménykedve a gyarapodásban –, hogy orgona és harang is kényelmesen elhelyezhető legyen benne, a gyülekezetnek mindeddig nem volt rá lehetősége, hogy álmát valóra váltsa. Így aztán évtizedek óta néma mementóként meredezett a később magas házakkal körülvett hajlék.”
A közvetített igei üzenet mellett ez a néhány szó sem maradt visszhang nélkül. Dr. Buray Kovács Jánosné rögtön felemelte a telefont, és felajánlott egy akkora összeget, amely elegendőnek bizonyult a harang elkészítéséhez. Az ő szívességét aztán még számtalan adomány követte, így a 220 kilogrammos, D hangolású harang a napokban méltó lakásába, a templomtoronyba költözhetett, hogy ezentúl nap mint nap hívogasson Isten közelébe.
A városszerte megfogalmazódó vélemény, mely szerint a környék legkisebb keresztény közössége a leghangosabb és a legaktívabb, most érces hangú megerősítést nyert.
A harangot egyházunk jelképe, a Luther-rózsa díszíti; ezenkívül három felirattal látták el. Az egyik a gyülekezet számára hitvallássá lett ige: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” A második egyházunk köszöntése (Erős vár a mi Istenünk!), a harmadik pedig az utókor számára őriz meg néhány adatot: „Készíttette a Szolnoki Evangélikus Gyülekezet Isten dicsőségére dr. Buray Kovács Jánosné és más hívek adományából anno Domini 2005.”
Most már az evangélikus templom sem néma, ha Szolnokon szólnak a harangok.
Már csak az orgona hiányzik…
GyPB
Regionális hozzárendelés: Szolnoki Evangélikus Egyházközség