Élő víz

Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)

Szentháromság ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli igéiben az Úristen hívását hallhatjuk meg. Az elhívottak bizonyságtételének alapja a páli megigazulástan vezérigénkben tömören megfogalmazott tanítása. Isten hívó szava megváltoztatja életünk irányát, s a hívás kölcsönössé válik: „Halld meg, Uram, hívó hangomat!” – „…ne hagyj el, szabadító Istenem!” (Zsolt 27,7.9) Simon Péter életébe és hajójába akkor lépett be Jézus, amikor ő éppen a munkáját végezte. A csodálatos halfogás után a magát bűnösnek elismerő halásznak így hirdette a bűnbocsánat és a szolgálatra való felhatalmazás igéjét: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10) Saul elhívása is megbízatásának végzése közben, a damaszkuszi úton történt, mert úgy tetszett Istennek, hogy a pogányok apostolává lett Pál igehirdetésének a bolondsága által üdvözítsen sokakat: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18) A tizenkét tanítvány elhívását Jézus az Atyával beszélte meg. Az örömhír továbbadására való gyakorlati felkészítés az Úr mezei beszédével rögtön el is kezdődött; mi vajon ismerjük-e az apostolok névsorát (Lk 6,14–16)? Jákób elhívása is névváltozással járt együtt: „…Izráel lesz a neved.” Isten házában megerősítést nyert az Ábrahámnak adott ígéret, így a visszahívott családfő Isten kiválasztott népének az ősatyjává lett; „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele” ismét (1Móz 35,10.15). Ezékiel prófétai elhívása is konkrét küldetéssel járt: „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2,7) Biztatásul háromszor is mondja az Úr (nekünk is): ne félj! Az első apostoli gyűlésen, Jeruzsálemben Péter fogalmazza meg a zsidók és a pogányok közül lett keresztények üdvözülésének közös előfeltételét: „…abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (ApCsel 15,11) Péter szava teljes összhangban van Pálnak a heti igénkben olvasható tanításával. Az esztendő kellős közepén újra elénk kerül az év vezérigéje; ne feledjük, hogy saját erőnkből nem tudjuk megőrizni hitünket, hogy minden kegyelem az életünkben, és hogy nem a sátáné az utolsó szó! Jézus intő és biztató szava személyesen nekem (neked) szól: „…de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,32a) – érted? Pált is elhívta és megragadta Jézus; miben áll az ő tökéletessége a damaszkuszi „hátraarc” után? „…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) „Ezért az újjászületett hívő azt az egyet sóvárogja és esdekli: mindhalálig napról napra lehessen megigazult, soha meg ne állapodjék, tényleges célhoz érkezettséget soha se ismerhessen.” (Luther) „Akiben szilárd hit él, (…) / Az fut Jézus nyomdokán / A valódi cél után.” (EÉ 453,2)

Garai András