Keresztutak

Az elmúlt hétvége ugyanolyan forró, már-már trópusi viszonyok között telt el Augsburgban, mint a 475 évvel ezelőtti. Akkor is szélesre tárták az emeleti terem ablakait a nagy hőség miatt; így történhetett meg, hogy a német nyelven felolvasott hitvallást a tömeg az utcán hallgatta, és egyre nagyobb lelkesedéssel fogadta. Szó sem volt akkor még tömegkommunikációról, mégis szinte órák alatt kialakult a Confessio Augustana továbbadásának minden lehetséges formája.

Az ugyan kérdés, hogy akkor is olyan sok érdeklődő és vendég érkezett-e Közép- és Kelet-Európából Augsburgba, mint az idén június 24–26. között, de az bizonyos, hogy – hála a bajor evangélikusok vendégszeretetének – száz külföldi vendég ünnepelhetett a hazaiak mellett a jubileumon.

A szervezők egyik alapvető célja az volt, hogy az új EU-tagállamok és a belépni szándékozó országok területéről minden evangélikus egyházat meghívjanak erre a rendkívül gazdag programra. Különösen is jó érzéssel tapasztaltuk, hogy az együtt ünneplők legnépesebb csoportját éppen mi, magyarok tettük ki.

Ha nem is tudtuk pontosan előre, hogy kikből áll majd össze ez a képviselet, örömmel fedeztük fel egymást a nyitó istentisztelet késő esti órájában a Szent Anna-templom páratlan történelmi atmoszférájú terében. Jó volt látni az óbudai gyülekezet csoportját, akik jelenlétükkel demonstrálták a bajor–magyar testvérgyülekezeti kapcsolat élénkségét. A Johann Gyula vezette fúvósegyüttes zenéjét nagy elismeréssel hallgatták a résztvevők különböző időpontokban és változó helyszíneken; Jutta Hausmann professzor és a vele érkezett teológushallgatók pedig kedvesen és frissen számoltak be a fórumbeszélgetésen a hazai lelkészképzés örömeiről és gondjairól.

Számomra nagy élményt jelentett az ünnepséget bevezető tudományos teológiai fórum és a vasárnapi ünnepi istentisztelet, melyen dr. Ishmael Noko, a Lutheránus Világszövetség főtitkára hirdette az igét a több mint kétezer ülőhelyes – és zsúfolásig megtelt – Heilig-Kreuz-templomban.

A tudományos szimpóziumon négy előadás hangzott el az Ágostai hitvallás és a kereszténység főtéma keretében. Emeljünk ki egy-egy gondolatot mindegyik témából a továbbgondolás érdekében!

Dr. Kjell Olav Sannes (Oslo) rendszeres teológus a modern kor evangélikusainak identitáskereséséről szólt. Előadásában utalt arra, hogy régen az Ágostai hitvallás egész Európa előtti megszólalás volt. Vajon mennyire az ma? – tette föl a kérdést. Kenneth Appold, a strasbourgi Protestáns Ökumenikus Intézet kutatója annak a lehetőségét vizsgálta, hogy milyen esélyei vannak ma „a különbséget is magában foglaló, sokszínű konszenzusnak” a felekezetek és vallások párbeszédében. Az ökumenikus tudományos gondolkodás egyik nagy, idős tudósa, Günther Gassmann pedig az egész világra kiterjedő evangélikus egyház összefüggésében a hitvallás mai interpretációját sürgette. A jubileummal kapcsolatos gondolatait úgy fogalmazta meg, hogy nem más ez az ünnepi óra, mint „új találkozás a régi szöveggel”. A kérdés ma is az, hogy a két jelző mindegyike egyaránt hangsúlyos-e.

Günther Wenz müncheni dogmatikus kritikusan kérdezett rá arra, hogy valóban alaphitvallás-e minden evangélikus számára ma az Ágostai hitvallás. Eredetileg nem betű szerinti bázisnak készült a szövege, hanem az aktív, konszenzusos gondolkodást célozta. A nyitottság és a megegyezés hitvallását a felekezeti törések és a túlzott bezárkózás negatívan befolyásolta a történelem folyamán. Napjaink nagy élményeként idézte ő is – és sokan mások – a Közös nyilatkozat aláírásának történelmi pillanatait. A várost bemutató idegenvezető érdekes adalékkal szolgált ezzel kapcsolatban; elmondta, hogy talán éppen ekkor, 1999. október 31-én tudták meg Augsburgban a legtöbben, miről is olyan híres az ő városuk…

A mai város talán jelképesen is kifejezi azt, hogy miként kell és lehet élnünk ősi felekezeti hitvallásaink értékeivel, illetve hogy miként kell és lehet gondolkodnunk róluk. A város döntő többsége ma katolikus; evangélikusok és muszlimok nagyjából egyenlő arányban élnek itt. Nem véletlenül csengett egybe az LVSZ főtitkárának minden szava a polgármester köszöntőjével, amikor hangsúlyozta, hogy Augsburg a béke városa és a párbeszéd szimbóluma szeretne maradni a megosztottság terhét hordozó világban.

Ishmael Noko többször is figyelmeztette az ünnepi alkalom résztvevőit: csak újragondolt, újraértékelt és a világ aktuális kérdéseivel konfrontált hitvallás az, ami ma továbbsegítheti a hatvanhatmilliós evangélikusságot. A főtitkár elérzékenyülve beszélt arról, hogy a jubileum kapcsán legalább a világ evangélikussága egységre juthatna az Ágostai hitvallást és annak elfogadását illetően. Egy univerzális jelentőségű hitvallást akkor sem emberek tehettek, és ma sem azok tehetnek „élővé és hatóvá”, hanem Isten Szentlelkének különleges munkája.

(Sorainkhoz ajánljuk Csepregi Zoltánnak az Evangélikus Élet június 26-i számában megjelent, 475 éves az Ágostai hitvallás című írását.)

Szabó Lajos