Evangélikusok

Bensőséges együttlét keretében köszöntötték 75. születésnapja alkalmából dr. Cserháti Sándor újszövetségi teológiai professzort barátai, kollégái, egykori és jelenlegi tanítványai az Evangélikus Hittudományi Egyetem új épületének kápolnájában június 23-án délután. A professzor tisztelői kötetlen együttlétre gyűltek össze igen szép számban, ám a kötetlenségből egy meglepetés folytán semmi nem lett. De erről majd később…

Elsőként dr. Szabó Lajos rektor köszöntötte az EHE valamennyi tanára és hallgatója nevében az ünnepeltet. Mint megjegyezte, így nyáridőben, a hivatalosan is „bezárt tanév” után még rektori utasításra sem lehetne összegyűjteni ilyen népes hallgatóságot; no de nem is volt szükség utasításra: akik ma eljöttek, azokat a szeretet hozta el Cserháti Sándor felköszöntésére.

A szót ezután az egyetem újszövetségi tanszékének docense, dr. Fabiny Tamás vette át. (E tanszéken ad elő – a magyar evangélikus felsőoktatás történetében az első professor emeritusként – Cserháti professzor.) Utódjaként és munkatársaként mondott tehát először köszönetet Fabiny Tamás szeretett „főnök urának”. Mint hangsúlyozta: Cserháti Sándor úgy írta, írja kommentárjait, úgy tartja előadásait, hogy „muníciót” adjon hallgatóinak, lelkészkollégáinak a szószéki igehirdetéshez. A professzor – a Kolossé-, Filippi, Galata-, Filemon-levélhez írt kommentárok után – évek óta a várva várt nagy művön, a két korinthusi levél kommentárján dolgozik. Ígérete szerint ebben az esztendőben asztalra teszi. Nos, a mű kézirata már nagyrészt készen van, de a kinyomtatott kötetre bizony még várni kell. Kötet-len tehát az együttlétünk. Illetve mégsem… – tette hozzá a docens, meglepetést sejtetve.

Pál apostol két korinthusi levele öszszesen (kedves olvasó, lehet utánaszámolni!) 11 717 szót tartalmaz. Ezek közül választott ki Fabiny Tamás hetvenötöt; a kiválasztott szavakból hetvenöten – Cserháti professzor egykori évfolyamtársai, kollégái, barátai, családtagjai, tanítványai – kaptak egyet-egyet, hogy röviden papírra vessék, amit az adott szóval kapcsolatban fontosnak tartanak. Ezekből a kis írásokból állt össze – ugyancsak Fabiny Tamás szerkesztésében, a Luther Kiadó gondozásában, Hetvenöt korinthusi szó címmel – az ünnepeltet köszöntő kis kötet.

„Némely szerző az exegézis szándékával, mások a személyes élmények felelevenítésével ízlelgetik a maguk korinthusi szavát” – olvasható a könyv előszavában. A nyomdából éppen kikerült első példányok egyikét nyújtotta át Cserháti professzornak Fabiny Tamás, abban a reményben, hogy az ünnepelt tollából mielőbb kézbe vehetjük majd a többi, sok ezer korinthusi szó magyarázatát…

Cserháti Sándor az ünneplő közösségnek elmondta, kicsit zavarban van. „Jó ezt a szeretetet érezni, ennél csak egy jobb van: szeretetet adni. Ez – is – a korinthusi levelek tanulsága” – fogalmazott elfogódottan.

A professzor hangsúlyozta, milyen nagy öröm a számára, hogy az evangélikus egyház családjának a tagja lehet. Hálás érte, és el sem tudná képzelni önmagát másként, mint lutheránusként – noha tiszteli és szereti más felekezetű testvéreit is. „Jó lubickolni” a tanári kar, a hallgatók közösségében – mondta. Hálás Istennek azért is, hogy gyermekei az ő nyomdokán járnak, lelkészként, illetve újszövetségi kutatóként. Jó az Isten, hogy abban a szántásban mögötte járhatnak, amely számára is életre szóló hivatássá vált – szögezte le.

Aki hallgatója volt Cserháti professzornak – akár az egyetemi padban, akár szószékről hallotta őt –, tudja, milyen egyértelmű, hogy mindig megérkezik „egy pontra”. Most is így történt: a köszönő szavak hitvallássá, Krisztusról szóló tanúságtétellé formálódtak: „Nem vagyok meggyőződve arról, hogy méltó vagyok az ünneplésre, arra, hogy ilyen szeretettel vegyenek körül. Az Úristen botja ott volt mindig az életemben, s ha adni tudok – neki köszönhetem, hogy olyanná tett, aki nem csak kérni és elfogadni tud. Pásztorbotja terelt, ez az életem titka. Utánam nyúlt, ajándékozott, igét adott az ajkamra. Logikus volt-e ez így? Azt tudom, hogy hiábavaló élet lenne az enyém, ha nem az Isten pásztorbotja terelt volna. Az Úristen csodás alkímiája, hogy mindezt megadta” – hallhatták a jelenlévők.

Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is köszöntötte az ünnepeltet, felidézve a professzorral közös, kilométerekben megtett és átvitt értelemben járt útjait. Egy felszínes, nyugtalan, depressziós világban élve – hangsúlyozta – Cserháti Sándor képviseli számára és egyházunk közössége számára is a nyugalmat, a derűt. Ezt a kisugárzást köszönte meg, Isten áldását kívánva a professzor életére, családjára.

Csorba István karnagynak az ezen ünnepre írt koráljával zárult a „hivatalos”, s kezdődött a nem hivatalos ünneplés, mikor ki-ki személyesen is átadhatta jókívánságait Cserháti Sándornak.

Isten éltesse sokáig, professzor úr!

K. D.