Egyházunk egy-két hete

Mindig meghat az a kép, amikor apa és fia egymás mellett vagy egymással szemben állnak, és beszélgetnek. Valami láthatatlanul is érezhető kapcsolat van közöttük. „Elég neked az én kegyelmem…” (2Kor 12,9) – szólt a szívekbe markoló, a szabadkai templom csendjét megtörő, könnyektől elcsukló édesapai hang a fiúhoz…

Ott álltak egymással szemben, és ahogy szemük pillantása találkozott, mindenki tudta, hogy ezek a szempárok már huszonhét éve így néznek egymásra, bármi is volt körülöttük: háború vagy béke, megrettent emberek vagy a kegyelemért velük együtt imádkozó hívek.

Az együtt, egymásért megküzdött, mások számára „láthatatlan évek” sora vált most érthetővé, láthatóvá, hiszen az apa-fiú kapcsolatból testvéri lelkészkapcsolat lett. Dolinszky Árpád szuperintendens június 26-án avatta lelkésszé Gábor nevű fiát. Ez alkalomból egy valóban megható és a legkevésbé sem hagyományos ünnepen vehetett részt az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban szabadkai gyülekezete.

Az ordináción dr. Cserháti Sándor nyugalmazott teológiai professzor képviselte az Evangélikus Hittudományi Egyetemet, aki imádságos szeretettel gondoskodott Gáborról tanulmányi évei alatt. Ifj. Cserháti Sándor szegedi evangélikus lelkész lelki útravalóval, áldással köszönt el a hatodévét nála eltöltő ifjú lelkésztől.

Együtt örült a szülőkkel és az ünneplő gyülekezettel a budapesti teológia hallgatóinak kis csapata is, hálát adva Isten „határokon átívelő kegyelméért”. Kopf András Gyula – akinek egy héttel korábban volt az avatása – nagy ajándéknak tekintette, hogy Luther-kabátban áldhatta meg legjobb barátját, aki mostantól fogva testvére és munkatársa is egyben a Jézus Krisztusban.

Ez az ünnep leginkább mégis arról szólt, hogy a kegyelmes Isten mindeddig megőrizte, megtartotta Gábort minden körülmény között, hogy életével csak neki szolgáljon.

– lisy –