)
Evangélikusok
Erdélyben sem hallgat a Harangszó
„Munkatársunk” volt Gödri B. Alpár, a romániai evangélikusok lapjának szerkesztője
|
|
– Köszönöm, hogy a fárasztó lapzárta után szakított időt egy rövid beszélgetésre is. Remélem, hogy a „pörgős tempó” nem vette el a kedvét az újságírástól, a szerkesztéstől…
– Semmi esetre sem. Nagyon élveztem, hogy végigkövethettem a legfrissebb szám keletkezésének folyamatát. Az itt szerzett tapasztalatokat szeretném beépíteni az Evangélikus Harangszó című lapnál végzett munkámba.
– Mit kell tudnunk erről az újságról?
– Az Evangélikus Harangszó – a Romániában élő magyar evangélikusság lapja – már a második világháború előtt létezett, de kiadását a vérzivataros események után beszüntették. 1994-ben indították újra. Kéthavonta jelenik meg kétezer-kétszáz példányban, tizenkét oldalon. Elsősorban tudósítások és interjúk jelennek meg benne. Van azonban némi magazinjellege is; az írások közül több is gyakran egy-egy nagyobb témára – legutóbb például az április 20-i lelkészértekezletre – fokuszál.
– Hogyan és mikor kapcsolódott be a szerkesztés munkájába?
– A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével, Adorjáni Dezső Zoltánnal többször beszélgettünk az egyházi médiával kapcsolatos kérdésekről. Arról is szó esett, hogy szükség lenne valakire, aki a püspöki titkártól, Fehér Attilától – új beosztása és egyre sokasodó teendői miatt – átvenné az Evangélikus Harangszó szerkesztésével járó feladatokat. Rám esett a választás, és én örömmel igent mondtam. 2004 szeptemberében kezdtem a munkát.
– Úgy tudom, hogy a lapot gyülekezeti szolgálata mellett szerkeszti…
– Így igaz. Az érettségi környékén, 1995-ben eldöntöttem, hogy lelkész szeretnék lenni. A kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református– Evangélikus Karára 1997-ben nyertem felvételt; 2002-ben végeztem. Még abban az évben, december elsejétől Szatmár és Nagykároly gyülekezeteibe küldött ki Mózes Árpád püspök.
Az újságírás ugyancsak érdekelt. Mivel azonban a teológiai tanulmányok mellett nem maradt elegendő időm arra, hogy ezen a területen is képezzem magam, most járok egy intenzív tanfolyamra. A színvonalas kétéves képzést a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) indította Ady Endre Sajtókollégium néven. Háromhavonta egy-egy héten keresztül reggeltől estig a médiamunkát érintő legkülönfélébb témákról szóló előadásokat hallgatunk. Természetesen a gyakorlati tapasztalat is nagyon fontos, ezért is örülök, hogy eljöhettem az Evangélikus Élet szerkesztőségébe. Úgy érzem, hogy sokat tanultam, különösen is a kéziratgondozásról.
Mindenképpen hasznosítani fogom az itt szerzett ismereteket; persze nem lehet mindent egy az egyben „lemásolni”. Részben ugyan adottak a szükséges feltételek – gondolok itt az egyre bővülő gépparkra –, de nagyon hiányzik az ittenihez hasonló, összecsiszolódott csapat. Távolabbi terveim közé tartozik egy állandó gárda verbuválása, melynek tagjai hivatásszerűen dolgoznak. Egy jól képzett olvasószerkesztőt mindenképp szeretnék magam mellé. Remélem, hogy előbb vagy utóbb elérkezik az az idő, amikor havilapként, még színesebb és érdekesebb anyagokkal jelentkezik az Evangélikus Harangszó.
Gazdag Zsuzsanna