Egyházunk egy-két hete

A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) a Sóvár fesztivál keretében tartott hálaadó ünnepséget július 2-án Balatongyörökön abból az alkalomból, hogy az Úristen erõt és eszközöket adott ahhoz a nagy munkához, amely lassan a végéhez közeledik. Az egyesületnek pályázat útján sikerült megszereznie egy volt állami szakszervezeti üdülõt, amelyet – a felújítás befejezése után – a fiatalok között végzett misszió szolgálatába kívánnak állítani. Eredetileg e napon már a házavatást ünnepelték volna, de a munkálatok egyelõre csak mintegy kilencven százalékban fejezõdtek be.

Az ünnepség házigazdája Lupták György evangélikus lelkész volt. A KIE elnöke több vendéget is köszönthetett a majdnem kész ifjúsági házban, többek között Font Sándor országgyûlési képviselõt, Jaakko Koikkalainent, a finnországi KIE szervezet fõtitkárát, valamint egy nagy létszámú német ifjúsági delegációt, amelynek tagjai több gyülekezetbõl érkeztek a Balaton partjára.

Lupták György nyitóáhítatában arról beszélt, hogy van okuk köszönetet mondani Istennek. Egyrészt mindazért, amit a munkálatok során eddig kaptak tõle, másrészt pedig azért, amit majd ennek az épületnek köszönhetõen kaphatnak. Hiszen ha készen lesz a ház, akkor általa az Úr a legfontosabbat biztosítja az ideérkezõknek: „…ezen a helyen békességet adok!” (Hag 2,9)

A nyitóáhítat után D. Kovács Bálint nyugalmazott református lelkipásztor, a KIE volt nemzeti titkára emlékezett meg az államosítás elõtti KIE-táborok áldott szolgálatáról.

Font Sándor országgyûlési képviselõként és a soltvadkerti gyülekezet presbitereként is köszöntötte a résztvevõket. Hangsúlyozta, hogy néhány elkötelezett KIE-tagnak köszönhetõen sikerült újjáéleszteni azt, ami valamikor jól mûködött, ezért ott kell folytatni a munkát, ahol az államosításkor kényszerûségbõl abbamaradt. A hálaadó ünnepség hangulatos színfoltja volt a kiskõrösi Gospel Sasok énekegyüttes fellépése, majd este a szintén kiskõrösi Szürke Verebek jazzbandájának koncertje.

Font Sándor a kezdetek óta figyelemmel kísérte az ifjúsági szervezet munkáját, és a balatongyöröki ingatlan megszerzésében is hatékonyan a segítségükre volt. „Hamar kapcsolatba kerültem az ifjúsági egyesülettel. Lupták György személyében a Soltvadkerttel szomszédos Kiskõrös gyülekezetének lelkésze lett a KIE elnöke, aki a szervezet megalakulásának elsõ pillanatától fogva sok programot szervezett Kiskõrösön. A fizikai közelségbõl adódóan Soltvadkertre is eljutott ezeknek az alkalmaknak a híre” – magyarázta a képviselõ, majd így folytatta: „2001-ben aztán az Orbán-kormány kiírt egy ingatlanpályázatot. Ezernégyszáz volt állami ingatlanra pályázhattak az egyesületek és a civil szervezetek. A KIE a Balaton mellett meghirdetett hat ingatlanból négyre nyújtott be pályázatot. Hála Istennek, a döntésben illetékes bizottság – amelyben többek között tag volt Szászfalvi László képviselõtársam, református lelkész is – úgy határozott, hogy a balatongyöröki ingatlan a KIE tulajdonába kerüljön. Késõbb, a munkák megkezdése után is figyelemmel kísértem az építkezés menetét, és amikor szükséges volt, lehetõségeimhez mérten segítettem. Reménységgel tölt el, hogy a Balaton mellett létesült ez az ifjúsági központ. A vízpart közelsége és a nyári programbõség lehet a biztosítéka annak, hogy a fiatalok szívesen jönnek majd ide, és a pihenés, a fürdés, a szórakozás mellett meg lehet szólítani õket az ige üzenetével is” – fejtette ki Font Sándor.

Lupták György a birtokukba került ingatlanról elmondta, hogy tudomásuk szerint a ’30-as években épült, és az akkori budapesti fõpolgármester villája volt. Az államosítás után szakszervezeti üdülõként mûködött tovább, ezért amikor az épület a KIE birtokába került, elég leromlott állapotban volt már.

„2001 õszén kezdtük el az építkezést, és a rendelkezésünkre álló anyagiak függvényében haladtunk elõre a felújítással” – emlékezett vissza a kezdetekre Lupták György.

„Komoly segítséget kaptunk a németországi KIE szervezettõl és az öreg KIE-tagok világszervezetétõl. Három éve az evangélikus egyház is hozzájárul a renoválás költségeihez, az idén pedig a református egyháztól is kaptunk pénzbeli támogatást” – fejtette ki az egyesület elnöke, majd hozzátette: „Úgy tervezzük, hogy egész évben használni fogjuk a házat, ezért téliesítjük. Nyáron a fiatalok és a gyermekek számára szeretnénk üdülésszerû alkalmakat hirdetni, télen és tavasszal pedig a felnõttek részére tartunk csendesheteket. Nyitottak vagyunk más felekezetek felé is, egy kikötéssel: csak keresztény egyházaknak adjuk oda ezt a centrumot. A házért Marton Tamás titkár lesz felelõs, aki már felvette a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek a miénkhez hasonló központokat tartanak fenn, így méltán remélhetjük, hogy mindig megfelelõ lesz a ház kihasználtsága.”

Kiss Miklós