Élő víz
Isten tulajdonai vagyunk
„Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” – ez lesz a jele a nagy megpróbáltatás idejének (Mt 24,12). A 20. század viharait megélt ember joggal mondhatja: ez az idő már eljött. Fejlődésünk látszólagos csúcsán eljutottunk a gyilkolás iparosításáig, majd a 21. századra a társadalom önálló, magányos szigetekre szakadt szét. Mindenki saját magát keresi, s egyre kevésbé találja meg a hangot másokkal. Nagy megpróbáltatás ez is. Ezért hatott gyógyírként a Szentháromság ünnepe utáni hatodik vasárnap igéje: „Így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
Nem kell többé lehajtott fejjel, magányosan bolyonganunk. Nem kell többé szívünkben hordozni a félelmem nyomasztó érzését. Szorongásunkat felváltja a derűs megnyugvás: Isten gondviselése. „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.” (Mt 6,25)
Rohanó világunkban úgy vágyik az ember a biztonságra és a nyugalomra, mint a tiszta levegőre. Jézus tudja ezt, ezért figyelmeztet: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” (Jn 14,1)
Higgyetek, mert van Teremtőnk, aki újjáteremt mindent (vö. Jel 21,5). Isten nem néma, nem hagyta magára az embert, hiszen a Szentírás által így szól: „…megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” De vajon mit jelent Isten tulajdonának lenni? Mit jelent, ha Isten a nevünkön szólít bennünket? S vajon miért jó ez nekünk?
A válasz Péter vallástételében rejlik. Simon Péter felismerte Jézusban az élő Isten fiát, ő pedig ezért a nevén szólította: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia…” (Mt 16,17) Boldog az az ember, akit Isten a nevén szólít! Mert akit Isten a nevén szólít, az nem idegen a számára; s akiket a Megváltó ismer, azok ott lesznek vele a Paradicsomban (vö. Jn 17,24).
Jézus főpapi imádságában is szól a választottakról, akiket „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el” az Isten szeretetétől (Róm 8,38–39). Választott Péter is, akit Jézus meg is jutalmaz: neki adja a mennyek országának kulcsait. Pétert így szólította nevén: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Mt 16,18)
Péterhez hasonlóan nekünk is fel kell ismernünk a Messiást.
Így aztán különösen aktuális a kérdés: „…miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettetek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból a szolgájukká lenni?” (Gal 4,9)
Andriska János