Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Könyörgünk hozzád, hogy ragyogó napfényed világosságában képesek legyünk észrevenni erőtlenségünket, gyengeségünket, törékenységünket. Add, Urunk, hogy felismerjük: az életben maradáshoz feltétlenül szükségünk van rád. Kérünk, így áldj meg minket jelenléteddel és a jelenlétedből kisugárzó erővel. Erre az erőre mindennél inkább szükségünk van ahhoz, hogy a te utadon járhassunk.

Atyánk, te őrizz meg bennünket, hogy gyengeségünk kétségbeesésében nehogy hazug utakra tévedjünk. Őrizz meg minket az alkohol, a drogok csábításától, amelyek a problémák elől való menekülés lehetőségével kecsegtetnek. Óvj meg minket attól, hogy vakon, gondolkodás nélkül kövessünk önjelölt vezetőket, őrizz meg a befolyásolás és a manipuláció szövevényes csapdáitól. Ragyogó napfényed leplezze le a hazugságokat, az életünket behálózó játszmákat, és mutassa meg egyértelműen a feléd vezető utat.

Add, hogy mindig szeretettel forduljunk szeretteink, barátaink, kollégáink, alkalmazottaink és mindazok felé, akik iránt felelősséggel tartozunk, és minden körülmények között segítsük őket, figyeljünk rájuk.

Atyánk, te add, hogy mindig örömmel vallhassuk: egyedül te vagy az Úr, tiéd a hatalom és az erő. Mégis könyörgünk hozzád, hogy ne jogos büntetéssel, hanem végtelen, életadó kegyelmeddel látogass meg minket.

Atyánk, te fogd kézen mindazokat, akik számára csak a benned bízó reménység marad: őrizd meg a magányosokat, az elhagyottakat, az önmagukba fordultakat, a depresszióval küzdőket – mindazokat, akik nem látják meg életük értelmét és értékét. Te állj ott a betegek mellett; te őrizd meg törékeny és esendő testünkben az erős lelket, hogy még utolsó óránk is a benned bízó hit megnyilvánulása lehessen.

Értünk szenvedő Urunkért, Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.