A közelmúlt krónikája

A pápát mint a katolikus egyház fejét a középkortól kezdve egészen a 19. századig vallási uralkodónak tekintették. 1870-ben a Szentszék területét Olaszországhoz csatolták, és Róma lett az Olasz Királyság fővárosa; ekkor merült fel a Szentszék jogi helyzetének rendezése. Erre azonban csak 1929-ben, a Szentszék és az Olasz Királyság között létrejött lateráni szerződés megkötésekor került sor. (Ezt legújabban 1984-ben az Olasz Köztársaság és a Szentszék között létrejött konkordátummal egészítették ki.) A lateráni szerződés a Szentszéket Vatikán néven ismerte el; területét semlegesnek és sérthetetlennek nyilvánította. XI. Pius pápa 1929-ben, a lateráni egyezmény aláírásának idején a következőket mondta: „Ez a terület kicsi, mégis kijelenthetjük, hogy a világon a legnagyobb, hiszen itt található a Bernini által tervezett oszlopcsarnok, Michelangelo kupolája, a gyönyörű galériák, a kertek és a könyvtárak számos tudományos kincse, valamint az apostolok fejedelmének sírja.” A pápai állam a mai modern, gépesített kor számos vívmányát állítja céljai szolgálatába, ám szokásai és hagyományai sok száz esztendőre nyúlnak vissza. Alig fél négyzetkilométernyi területéről a földkerekség minden szegletére kiterjed a befolyása.

Az államiság kritériumairól szólva azt mondhatjuk, hogy nincsenek szabályok sem az államterület nagyságára, sem az állam lakóinak a számára vonatkozóan. Napjainkban a hatalmas kiterjedésű és több tíz milliós lélekszámú államokon kívül léteznek igen kis területű és kevés lakosú, úgynevezett mikroállamok is, amelyek a nagyokhoz hasonlóan jelen vannak a nemzetközi színtéren. Sőt ezek a mikroállamok napjainkban aktívabban vesznek részt az államközi életben, mint korábban. (Európa hagyományos mikroállamai a Vatikán, Liechtenstein, Monaco és San Marino.)

Az alábbiakban a Vatikánnak mint államnak a sajátosságaira és speciális szerepére igyekszem rávilágítani.

A világ legkisebb államának területe alig több mint negyvennégy hektár (fél négyzetkilométer). Más törpeállamok, így a hatvanegy négyzetkilométeres San Marino vagy a százhatvan négyzetkilométeres Liechtensteini Hercegség egyenesen hatalmasnak tűnhetnek mellette. Még a százkilencvenöt hektáros Monacói Hercegség is nagyobb nála. E kicsiny állam területén található ugyanakkor a világ legnagyobb temploma, a Szent Péter-székesegyház, továbbá az egyik legnagyobb – mintegy ezer helyiségből álló – palotaépítmény. A főtemplomokon és egyházi intézmények épületein kívül a Szentszék birtoka még a Castel Gandolfó-i apostoli palota, amely 1626 óta a pápák nyári rezidenciája. Az épület az Albanói-tó partján álló magaslaton helyezkedik el.

1551-ben Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend vezetője alapította a ma is működő egyetemet Pontifica Universitas Gregoriana néven. Az eddigi pápák közül tizenketten szereztek diplomát ebben az intézményben, közöttük XI. Pius és a nagy hírű XIII. Leó. Ma több mint hatvan nemzet diákjai tanulnak a falai között.

Világhírű a mára már valóságos labirintussá növekedett Vatikáni Könyvtár. Gyűjteményében több mint hatezer ősnyomtatvány is található. A Vatikáni Levéltárban tárolt közel százezer kötet, doboz és iratköteg némelyike akár kétezer dokumentumot is tartalmaz.

A Vatikánnak igen kevés állandó lakosa van. Állampolgárságának sajátossága, hogy a vatikáni funkcióhoz kötődik. Az alkalmazottak megőrzik eredeti állampolgárságukat, ugyanakkor vatikáni alkalmazásuk alatt vatikáni állampolgárságot nyernek. Ez mindaddig fennáll, amíg ki nem lépnek a pápai állam szolgálatából.

A pápa kormánya a Vatikán területén tényleges joghatóságot gyakorol. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a „joghatóság” korlátozott: a pápai állam számára Olaszország szolgáltatja a közműveket (víz, gáz, elektromos áram stb.). Ellenben a Vatikánnak saját postája, bélyege, vasútja, benzinkútja, hadserege és rendőrsége van.

Az állam nagyszerűen szervezett rendfenntartó és őrszolgálata nagy múltra tekint vissza. A pápai rendőrök olyan katonaviselt olaszok lehetnek, akik mind a polgári, mind az egyházi hatóságoktól megkapták az erkölcsi bizonyítványt, és legalább 175 centiméter magasak. Feladatuk, hogy fönntartsák a rendet a vatikáni kertekben – ahol egyébként a laktanyájuk is található –, és ők a palota rendőrei is.

A vatikáni rendfenntartók legismertebb, önálló egysége svájci gárda. Vörös-sárga-kék díszegyenruhájuk igen látványos. A gárdisták alkotják a pápa testőrségét is. Három–öt éves szerződéssel szolgálnak a pápai államban; ezalatt nem házasodhatnak meg.

Az államnak börtöne is van; például 1939-ben egyetlen lakója a Vatikáni Könyvtár hajdani könyvelője volt, akit sikkasztással vádoltak. A postahivatal, amely telefonszolgáltatást is nyújt, a XI. Pius által épített egyszintes épületben működik. A vatikáni bélyegek pedig olyan keresettek, hogy nyomtatásuk a pápai állam egyik fő iparága lett.

Az állam nem nélkülözi a modern tömegkommunikációs eszközöket: saját nyomdát, televízió-, rádióadót és saját napilapot tart fenn; ezek az orgánumok a fontosabb nemzetközi híreken és eseményeken kívül a pápai bíróságon folyó eljárásokról, a pápa tevékenységéről és programjáról is tájékoztatnak.

A Vatikánban többféle „ipari” tevékenységet is folytatnak: ilyen például a mozaik- és falikárpit-készítés, kéziratok restaurálása és a könyvkötés.

Vatikán Állam nemzetközi kapcsolatokban való részvételét semlegessége határozza meg: olyan nemzetközi rendezvényeken vesz részt, amelyek a békés kapcsolatok fenntartását célozzák, segítik elő. Az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben a Vatikán megfigyelőként tevékenykedik, más nemzetközi szervezetekhez pedig állandó missziókat küld. Számos többoldalú nemzetközi szerződésnek részese, például a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezménynek. Részt vett az ENSZ harmadik tengerjogi konferenciáján és az 1989-ben Mexikóban megtartott világnépesedési konferencián is.

A Vatikán számos állammal tart fenn kétoldalú diplomáciai kapcsolatot úgynevezett nunciatúrák (nagykövetségek) útján. A Magyarországgal a II. világháború után megszakadt diplomáciai kapcsolatok helyreállítására 1989-ben került sor. A pápát hivatalos útjai során az államok államfőként fogadják.

E sorok írójának június 19. és 22. között lehetősége volt a pápai államtitkárság munkáját tanulmányozni, különös tekintettel a Vatikánnak az államok közötti konfliktuskezelő képességére. Evangélikus lelkészként, külügyi szakértőként és nemzetvédelmi doktoranduszként lenyűgözött az a szervezettség és profizmus, amellyel ez az egyházi államszervezet végzi a tevékenységét.

Fischl Vilmos